Isten feltétel nélküli szeretetének nincsenek határai, korlátlan és sosem változik. Bármilyen körülmények között szabadon a remdelkezésünkre áll. Mindannyian vétkeztünk, és a bűn Istentől való elszakadást eredményez. Isten mindezek ellenére szeret bennünket. Persze, ez nem azt jelenti, hogy mindent szeret, amit teszünk, de szeret. Valójában, annyira szereti az embereket, hogy Fia, Jézus áldozatos halálával lehetővé tette, hogy a bűneink és vétkeink által okozott szakadást áthidaljuk.

“Mert Krisztus, mikor még erőtelenek valánk, a maga idejében meghalt a gonoszokért. Bizonyára igazért [is] alig hal meg valaki; ám a jóért talán csak meg merne halni valaki. Az Isten pedig a mi hozzánk való szerelmét abban mutatta meg, hogy mikor még bűnösök voltunk, Krisztus érettünk meghalt.” (Róma 5:6-8).

Isten szeretete nem attól függ, hogy mi kik vagyunk – abból fakad, hogy Ő kicsoda. Minden egyes embert egyformán és feltétel nélkül szeret az egész világon. Még azt az embert is feltétel nélkül szereti, aki soha nem is hallott Felőle, sőt, még azt is, aki azt mondja, hogy gyűlöli Istent. Kifürkészhetetlen a szeretete. Tökéletes.

Minden ember értékes Isten számára, kortól, fajtól, nemzetiségtől függetlenül, nem számít kinek milyen a fizikai vagy külső megjelenése, a gazdasági helyzete, vallási meggyőződése, politikai hovatartozása vagy a szexuális irányultsága. Számunkra, talán nem tetszik valakiknek a hite, életmódja vagy döntései. Lehet, hogy nem értünk egyet a politikai vagy egyéb véleményükkel. Az is lehet, hogy életükben teljesen figyelmen kívül hagyják Isten erkölcsi normáit –nem számít, éppen milyen állapotban vannak, Isten szereti őket.

Jézus azt mondta, hogy a két legfontosabb parancsolat, hogy szeressük Istent és embertársainkat (Máté 22:37-40), és hogy fényként ragyogjunk, hogy mások lássák a jó cselekedeteinket, és dicsőítsék Istent. (Máté 5:16) E szavak szerint Isten arra hív, hogy a másokkal való kapcsolatainkban, kommunikációinkban Őt tükrözzük azáltal, hogy szeretettel, könyörületességgel és irgalommal bánunk másokkal, hisz Ő is ezt teszi.

Jakab apostol szerint a hit helyes alkalmazása külső és belső cselekedetekből áll. A külső cselekedetek a mások irányában mutatott működésünkben, míg a belső cselekedeteink az Isten iránti odaadásunkon keresztül mutatkoznak meg. Így fogalmazott: “Isten és az Atya szemében ez az igazi, tiszta vallásosság: meglátogatni nyomorukban az árvákat és az özvegyeket, és tisztán maradni a világ szennyétől.” (Jakab 1:27 SZIT)

Jézus folyamatosan szeretetet mutatott másoknak. Együttérzett a rászorulókkal, ami szeretetteljes cselekedetekre indította. Irgalmas volt. Kedvességet mutatott. Ételt adott az éhezőknek és meggyógyította a szenvedőket. Harcolt a gonoszság és az igazságtalanság ellen.

Tegyünk meg mindent, hogy kézzelfogható példákon keresztül mutassuk meg az emberek iránti szeretetét azzal, hogy megosztjuk Őt és az Ő szeretetét a rászorulókkal.