Csodálatos dolog a jászolra, az angyalokra és arra az éjszakára gondolni, amikor Jézus lejött a földre. Ez egy olyan gondolat, ami heteken át motoszkál a fejünkben karácsony tájékán, de az is lehet, hogy év közben is.

Ez azonban csupán az összkép apró részlete. Jézus nem azért jött a földre, hogy az angyalok drukkoljanak neki. Ez egy felfoghatatlan örökkévalóság kiindulópontja volt csupán. Jézus rövid földi élete óta, Ő maga és Szent Lelke minden ember mellett ott voltak, akik keresték a Vele való közösséget. Jézus éjjel nappal munkálkodik, minden egyes élettel törődik és válaszol a szívünk kiáltásaira.

Isten türelme soha nem fogy el. Akkor sem, ha elbukunk vagy bajba kerülünk. Életünk minden apró részletével törődik és örökre a miénk. Jézus hosszú távra rendezkedett be életünkben.

A legnagyobb ajándék, amit viszonzásul adhatunk Neki, ha megosztjuk Megváltásának Jó hírét az elveszettekkel. Istennel várhatjuk a mennyország örömeit és megtapasztalhatjuk a Szent Lélek vigasztalását a küzdelmek idején is, miközben sokan nem ismerik az Ő szeretetét és hihetetlen küzdelmeken mennek keresztül életük célját keresve.

Nem baj, ha a hatalmas szükséghez képest apróságnak érezzük, ha csak egy-egy embereknek segítünk megtalálni Isten csodálatos szeretetét, az eredmény legmerészebb álmainkat is felülmúlhatja. A karácsony egyik legnagyobb csodája is egy ilyen apró kezdetből született. Egy kicsi ország kisvárosában található istállójának jászolában fekvő apró kisded megszámlálhatatlanul sok ember legfontosabb ajándéka lett.

Isten korlátok nélkül szánta Magát oda nekünk. Aki megnyitja szívét előtte, örök biztonságban lehet Annak karjaiban, aki nem szab határokat szeretetének. Hirtelen a mennyekben megjelenő angyalok serege is apróságnak tűnik ahhoz a csodához képest, amit a földre érkező Isten jelent, aki azért jött, hogy téged és engem személyesen megmentsen.