Épp az ecseteimet és festőedényeimet tisztítottam egy helyi vasárnapi iskola számára elvégzett freskófestő önkéntes akció befejeztével, amikor Maxim egy cédulát tett elém:

Nagyon bátorító volt hozzád hasonló, hittel teli, pozitív emberekkel dolgozni együtt ezen a projekten. Kérlek, néha mondj egy imát értem, mert éppen egy nagyon nehéz időszakon megyek keresztül az életemben. Köszönöm.

Meglepődtem a levél tartalmán, mert Maxim nem olyan benyomást keltett bennem, mint aki problémákkal küzd. Sikeres, jó-modorú, barátságos úriembernek tűnt.

Néhány hónappal később Maxim meghívott otthonába vacsorára. Ekkor mesélte el, hogy évek óta súlyos pánikrohamai vannak, így képtelen a társasági életre. Az utóbbi időben pedig magától a pánikrohamtól való félelem is elég volt ahhoz, hogy elvegye a kedvét a társaságtól. A terápiák nem igazán segítettek és annyira szégyellte az állapotát, hogy inkább mindig kibúvót keresett a meghívások alól.

Miközben mindezt megosztotta velem, úgy éreztem igazán meg tudom érteni, mert én is megtapasztaltam a visszatérő félelmek eredményezte kétségbeesést és aggódást, persze az övénél enyhébb formában.

Egy autóbaleset után évekig féltem a vezetéstől, főleg a zsúfolt autópályákon. A szívem gyorsabban vert és hideg veríték lepett el. A helyzet olyannyira romlott, hogy egy idő után semmilyen járműbe nem szerettem beülni. Időbe telt, mire legyőztem ezt a félelmet és tényleg meg tudtam érteni Maxim állapotát.

Maxim egyéb részleteket is elmesélt nekem magáról. Először csak meghallgattam, majd elmeséltem neki saját tapasztalataimat.

„Hogyan voltál képes legyőzni ezt végül?“ – kérdezte feszült érdeklődéssel.

Elmeséltem neki, hogy a probléma kulcsát Jézus jelentette. Benne bíztam és hozzá imádkoztam, kiegészítve a gyógyító folyamatot felemelő, lágy zeneszámok hallgatásával. A helyzet nem változott meg egyik pillanatról a másikra és néha még most is visszatér a régi félelem, de ez legfeljebb csak emlékeztet arra, hogy mit győztem le. Az este végén együtt imádkoztunk, hogy képes legyen Jézusnak adni félelmeit.

A jó hír, hogy néhány hónappal beszélgetésünk után, tanácsomat követve Maxim teljesen megszabadult a pánikrohamoktól. Vissza tudott térni a társasági életbe, újra utazni kezdett, otthonát és szívét pedig megnyitotta a szükséget szenvedők előtt.