Éppen hazafelé tartottam, amikor elfelejtettem lekanyarodni egy bizonyos helyen. Elég jól ismerem a környéket és már vagy ezerszer jártam abban a bizonyos utcában. Most mégis megdöbbentett az elém táruló változás.
Egy egész üzletsort dózeroltak le éppen és a gépek láthatólag egész héten át dolgoztak. A sarki üzletnek már nyoma sem volt, így nem csoda, hogy nem vettem észre, hogy hol kell lekanyarodnom. Fel sem tűnt, hogy mennyire megszoktam, hogy mindig ennél az épületnél kanyarodtam be.
A helyzet miatt átgondoltam életem tájait és azt, hogy mennyire nehéz kezelni a változásokat. Mindig is szerettem az ismert, jól bevált utakat. Szeretem, ha tudom az utat. Szeretem, ha csak szépen haladhatok előre, anélkül, hogy gondolkoznom kéne. Én bizony hálás vagyok az új technológiáknak, amik segítenek eligazodni az utakon, mert sokszor egyedül utazom, és nincs, aki megnézze a térképet vagy figyelje az útjelző táblákat helyettem. Ugyanakkor a megszokás is navigációs rendszerré válhat.
Vidéken nőttem fel, így megtanultam a fák és dombok alapján tájékozódni az utcai lámpák és táblák helyett. Emiatt ritkán nézem meg őket, hacsak nem vagyok ismeretlen helyen, és inkább az ismerős táj alapján tájékozódom.
Előfordult már párszor az életben, hogy az életem a feje tetejére állt és emiatt lelki tájaim teljesen átrendeződtek. Kétségbeesetten kerestem valami kapaszkodót, valami ismerős látványt az új területen. Csak úgy voltam képes tovább evickélni, ha Istenre figyeltem és a Google térképhez hasonló szigorúsággal követtem utasításait: „10 méter múlva fordulj balra…“
Isten a megváltozott tájakon át is képes vezetni és hazanavigálni bennünket. Nem kell egyebet tennünk, mint kérni a segítségét és lépésekre bontott tervet kapunk cserébe. A változások rákényszerítenek, hogy kitörjünk a megszokott kerékvágásból és odafigyeljünk arra, hogy hová tartunk és elolvassuk az útjelző táblákat.
A fent említett utcában folyó bontási munkák eredményeként a környék elég rosszul néz ki, de a tervező tudja, hogy mit csinál. Valakinek a kezében ott a terv és idővel hálásak leszünk az új, szebb utcaképért. Fejlődni csak változások árán lehetséges. Addig is jobban kell figyelnem hazafelé tartva, hogy máskor ne vétsem el a kereszteződést. Többet nem szeretnék a „robotpilótámra“ hagyatkozni.