Tavaly Húsvét környékén nem voltam túlságosan elégedett magammal. Azt éreztem, hogy nem teszek eleget az Evangélium elhívásának, ami mások szeretetét és az önzetlen életet illeti. Úgy éreztem, hogy túlságosan lefoglalnak az anyagi dolgok és komoly erőfeszítést tettem, hogy ezen változtassak.
Nem sokkal ezután furcsa tapasztalatom volt a zsúfolt buszon hazafelé utazva. Amikor a feleségemmel felszálltunk, néhány fiatal nagyon kedvesen felajánlotta a helyét nekünk. Sally elfogadta, én azonban meg megköszöntem és inkább állva maradtam. „Szerintem ti is elég fáradtnak néztek ki,” mondtam a fiataloknak.
Nagyon meg voltam elégedve a válaszommal és a jó cselekedettel, egészen addig, amíg egy lány, aki éppen a mellettem lévő széken ült meg nem bökte a karom. „Ne haragudjon, de megkérhetném, hogy vigyázzon a táskájára? Ide-oda himbálózik a folyton belém ütközik.“
Ennyit a jó modorról! Elnézést kértem, de nagyon rosszul éreztem magam. Valahogy így érezhetett Pál is, amikor ezt írta: „Mert nem a jót cselekszem, melyet akarok; hanem a gonoszt cselekszem, melyet nem akarok.“ 1
Ahogy közeledett a Húsvét és készültem a szokásos Bibliacsoportban tartandó órámra, megdöbbentett a tökéletlenségem miatt érzett kárhoztatás és a Jézus halálának célja közötti paradoxon, ami éppen az volt, hogy megváltson minket a bűneinktől és gyengeségeinktől és segítsen szeretnünk Istent és egymást.
Egy másik alkalommal Az Isten Fia című filmben Jézus passióját nézve 2 hirtelen egy olyan elméletet értettem meg ismét, ami évek óta nem jutott eszembe: halála pillanatában a kereszten Jézus tiszta lapot adott nekünk. 3 Évek teltek el azóta, hogy utoljára elgondolkoztam azon, mennyire hiábavalóak saját erőfeszítéseink. Jézus ott volt a keresztre szegezve és ezt üzente nekem: „Megfizettem az árat helyetted. Most menj és éld az új törvényt legjobb tudásod szerint. Segíteni foglak ebben és munkálkodom benned és rajtad keresztül.“
A jelenet hihetetlenül felszabadító erejű volt. Az idő múlásával elfeledkeztem a megváltás és a kegyelem egyszerűségéről és arról, hogy ez nem cselekedetekből és jóságból a miénk. 4 Csodálatos volt, hogy Isten ismét emlékeztetett az Ő jóságára, 5 és arra, hogy mi csupán az Ő eszközei vagyunk.