Gyerekkoromban emlékszem, hogy édesanyám egy egész kosár javítani való ruhát tartott a varrógép mellett, többnyire tőlünk gyerekektől, és szombat reggelente mindig megvarrt belőlük néhányat. Sok jó emlékem maradt azokból az időkből. Szerettem mellette ülni és ellesni néhány varrási praktikát, és még a babaruha varrás fortélyait is ellestem. A legfontosabb dolog azonban, amit tanultam, egy ezzel kapcsolatos megjegyzése volt. „Az élet olyan, mint a varrás, amit hétről hétre végzek.“ – mondta. „Amikor valami elromlik, az ember megjavítja. Ha valami elszakad, megvarrja. Az ember így tud haladni.“
Ahogy nőttem, én is megtanultam, hogy az élet nem mindig olyan, mint egy új ruha. Néha elszakad, szétnyílik a varrás mentén vagy leesik róla egy gomb. Édesanyám azonban megtanította nekem, hogy mindig van megoldás. Kezdjük újra, kérjünk bocsánatot, javítsuk ki a hibát, bocsássunk meg és segítsünk helyrehozni a bajt.
A Példabeszédek 27:6 azt mondja: „Jó szándékúak a baráttól kapott sebek, de utálatos a gyűlölködő csókja.“ Amikor először elolvastam ezt az Igét, ledöbbentem. Addig azt gondoltam, hogy barátnak lenni azt jelenti, hogy csak pozitív dolgokat mondunk a másiknak, soha nem kritizáljuk vagy helyesbítjük ki. Megtanultam, hogy sokat nyerhetek azzal, ha figyelek az engem szerető emberek jó szándékú feddésére. Ilyenek az igazi barátaim, a férjem, a testvéreim vagy a saját felnőtt gyerekeim.
Rájöttem, hogy a lelki növekedéshez fontos minden forrásra figyelni és minden jó tanácsot meghallgatni és eltöprengeni rajtuk, ahelyett, hogy büszkeségből azonnal visszautasítanánk. Megpróbálhatunk szeretteinknek is tanácsod adni, amikor tapasztalatból tudjuk, hogy az általuk választott ösvény csak vereséghez vagy bukáshoz vezethet.
Vezetés közben saját autónk lámpáit sokkal jobban lehet látni egy másik járműből, mint a sajátunkból. Ugyanez igaz saját gyengeségeinkre és hibáinkra is. A hű barátok segíthetnek nekünk fejlődni. Így lelkileg is növekedhetünk és közelebb kerülhetünk Isten számunkra kitűzött céljaihoz. Elégedettebbek és boldogabbak leszünk, kicsit ahhoz hasonlóan, mint amikor sikeresen vizsgázunk valamiből.
Tehát, amikor valami nem sikerül, ne ess kétségbe! Mindig van hová fejlődni. Isten a második lehetőségek Istene. Az a lényeg, hogy tanuljunk a hibáinkból, átmenjünk a vizsgán és továbblépjünk. Emlékezz, hogy amikor valami elszakad, többnyire meg lehet varrni.