Azt mondják, hogy az életünket négy alapvető döntés határozza meg: a választott karrier, házastársunk, a barátaink és a hitünk. Azt gondolom, hogy a négy közül a hit a legfontosabb, hiszen ez határozza meg a másik hármat is.
Biztos mindenkinek az életében volt egy meghatározó pillanat, ami fontos volt a hit szempontjából. Ezek a tapasztalatok alkotják saját személyes bizonyságunkat. Életünk története sokat elmond rólunk. Amikor elmeséljük másoknak, azzal azt mondjuk, hogy ha ez velünk megtörtént, velük is megtörténhet. Pál személyes bizonyságát például az Apostolok cselekedeteinek 22. fejezetében olvashatjuk el. Persze az is lehet, hogy a te történeted még most is alakulóban van. Az enyém valahogy így hangzik:
19 évesen úgy döntöttem, hogy a nyarat családom elhagyott farmján töltöm Pennsylvania állam pusztaságának közepén az Egyesült Államokban. A helyet alig lehetett már farmnak nevezni. Csupán néhány épület váza állt akkoriban. Negyven évvel korábban édesapám és hét testvére megtöltötték élettel, de annak idején egy traktor átment egy gázvezetéken és a ház leégett. Senki sem akarta újjáépíteni, így a körülötte elterülő föld is lassan visszatért eredeti vad állapotába. Ez a mindentől és mindenkitől távol eső helyszín tökéletes választás volt a rám váró út átgondolásához. A tizenkilenc éves kor sorsdöntő időszak lehet, amikor az ember fontos döntéseket hoz. Ez velem is így volt.
A kutyám és én hat hetet töltöttünk a farm magányában. Nagyokat sétáltunk az erdőben, úsztunk a folyóban, meditáltam és verseket írtam. Vadon termő bogyókat, müzlit és szójababot ettem. A Beatles híres dala után a helyet „Strawberry Fields Forever“-nek vagyis örök eperföldeknek neveztem el. Ez a dal egy idilli és örök világról szól, amilyenre én is vágytam.
Akkoriban a „tudatosság folyamának“ stílusában reméltem írni és fotográfusi művészetem is hasonlóan zavaros volt. Néhány barátommal kiállítást is rendeztünk „műveinkből“, aminek a „Diliség“ nevet adtuk annak reményében, hogy új stílust teremtünk vele. A kezdeményezés rövid életű volt, mivel a kiállítás darabjait másnap a szemétben találtuk. A gondnok ugyanis szemétnek nézte.
Akkoriban LSD-t és marihuánát szívtam időnként, ami elég alaposan összezavarta a fejem és így teljesen torz kép élt bennem a valóságról. Mindezek pedig a 70-es évek zűrzavaros időszaka alatt történtek, a Vietnámi háborúval, faji zavargásokkal, emberjogi csatározásokkal és az ország fiataljainak útkeresésével egyidőben. Én csak arra vágytam, hogy rátaláljak valami egyszerű életmódra, visszatérve a természethez és meg akartam találni spirituális gyökereimet.
Azt gondoltam, hogy talán megtalálom a Zen íjászatban. Csodáltam a nagy mestereket, akikről annyit olvastam, akik képesek voltak nagy távolságból is eltalálni a céltábla közepét, majd a következő nyíllal kettéhasítani az elsőt. Nagyon sokat próbálkoztam, hogy eltaláljam a tábla közepét, de a legtöbb időt a nyilak keresésével töltöttem. Úgy éreztem, hogy több emberöltő is kevés lenne nekem arra, hogy elsajátítsam ezt a művészetet. Megértettem, hogy miért ábrázolják a mestereket hosszú szakállal és kopasz fejjel. Azért, mert ennyire sokáig tartott nekik megtanulni, hogy egyenesen célozzanak. Nekem azonban nem volt ilyen sok időm, mert meg kellett találnom a megvilágosodást.
Egy „hely“ után vágyakoztam, egy olyan közösség után, ahová igazán tartozhatok és nem az egyesek által hirdetett „nemlét“ birodalmát kerestem. Szóval bár valamiféle békét sikerült találnom ebben a félig remete életformában, rájöttem, hogy a természetben megtalálható béke csak időleges megoldás. Tartósabb békére volt szükségem, ami akkor is megmarad, ha az élet nehéz valóságával kell szembenéznem. Olyan békére, ami nem a külső körülményektől, nem egy másik embertől vagy tárgytól függ. Néha templomba is jártam, de igazából csak névleg voltam hívő. Nem igazán értettem, hogy mi a kereszténység és, hogy nekem mi közöm lehet hozzá.
Ez idő tájt történt, hogy a húgom beszélt nekem Jézusról. Rájöttem, hogy Jézus sokkal több volt a hagyományoknál vagy rituáléknál. Jézus tökéletesen egyszerű életet élt és jót tett mindenhol, amerre járt. Nemcsak beszélt a szeretetről, hanem az életét adta érte. Ő volt a tökéletes hippi, csak épp drogok és a többi sallang nélkül. Megkértem, hogy jöjjön be a szívembe. A hit magja pedig elkezdett növekedni, ahogy szorgalmasan öntöztem Isten Igéjével, imával és azzal, hogy a hitemet elkezdtem másoknak is átadni.
Néhány hónappal később egy kanadai vakáció során besétáltam egy tóba és egy éles szikladarabon elvágtam a lábam. A parton ülve, miközben sérült lábamat ápolgattam, felnéztem a türkizkék égre. Mivel sorsdöntő választás előtt álltam, azon gondolkoztam, hogy vajon az incidensnek van-e jelentősége döntésem szempontjából, így megkértem Istent, hogy mutassa meg nekem.
Nem hallható szavak formájában érkezett a válasz, hanem a Biblia által „halk és szelíd hangnak“ nevezett úton. 1 A hang azt mondta „Ugorj fejest vagy maradj a parton. Ha viszont úgy döntesz, hogy beugrassz, megvághatod magad.“ Tudtam, hogy ez azt jelenti, hogy ha bátran meghozom a döntést és azt teszem, amit helyesnek gondolok, akkor nem kell aggódnom a következmények miatt.
Bevállaltam az ugrást és úgy döntöttem, hogy Isten szolgálatára szánom az életem. Az azóta eltelt 40 év alatt sok módon és vidéken tettem ezt és nagyon örülök, hogy annakidején így döntöttem. A Példabeszédekben azt olvassuk, hogy „Mert az ÚRban bizakodhatsz, és ő megőrzi lábad a csapdától.“ 2 Az én életemben ezt elég sokszor megtette.
Azt a bizonyos békét végül Jézusban találtam meg. Nem a világtól való elmenekülés volt a megoldás, hanem az, hogy bár a világban éltem, mégsem voltam teljesen ebből a világból való. Persze az embernek így is szüksége van arra időnként, hogy félrevonuljon, távol a világ zajától. Még Jézus is megtette ezt időnként, amikor a tömeget hátrahagyva az Atyával beszélgetett. Azt azonban nem szabad elfelejtenünk, hogy a világnak szüksége van arra a békére, amit Tőle kaptunk. Arra a békére, ami minden értelmet meghalad. 3
Visszatekintve akkori döntésemre elmondhatom, hogy nem bántam meg. Jézus az igazság és az élet. Füves legelőkön terelgetett és csendes vizekhez vezetett engem. 4