Jézus néhány fontos megállapítással kezdte a Hegyi beszédet arról, hogy hogyan kéne élni az életünket. A Hegyi beszéd további részében még több részletet tudhatunk meg erről.
Az egyik ilyen elv így szól:
„Ti vagytok a föld sója; ha pedig a só ízét veszti, ugyan mivel sózzák meg? Nem jó azután semmire, csak arra, hogy kidobják és eltapossák az emberek. Ti vagytok a világ világossága. A hegyen épült várost nem lehet elrejteni. Lámpást sem azért gyújtanak, hogy a véka alá rejtsék, hanem hogy a lámpatartóra tegyék, és világítson mindenkinek a házban. IÚgy tündököljék a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó tetteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.” 1
Az ókorban a só sokkal fontosabb volt, mint manapság. Mózes törvényei előírták, hogy a templomi áldozatnak sót is kell tartalmaznia, a római katonák pedig fizetésük egy részét sóban kapták. Az ételhez adott kevés só az egész ételt áthatja, és sokkal ízletesebb lesz. A Hegyi beszédben leírt tulajdonságok áthatják Jézus követőit és másokat is jó irányban befolyásolnak. Így ezek a sóhoz hasonlítanak, hiszen mindent „megízesítenek“, amibe belekerülnek.
A sót az ókor óta tartósításra is használják, főleg a hal és a húsok esetében. A só megakadályozza, hogy ezek az ételek megromoljanak. A hívők hatása a társadalomra hasonló módon kell, hogy működjön. Megóvja a jó és istenes értékeket és megvédi őket a Biblia által istentelennek mondott dolgoktól. Nekünk, keresztényeknek pozitív lelki és erkölcsi példát kell állítanunk a világ számára azáltal, hogy követjük Jézus tanításait és megteszünk mindent, hogy Őt tükrözzük és a megváltás üzenetét átadjuk másoknak.
Tudjuk, hogy a Nátrium-klorid (tiszta só) nem veszíti el sósságát. De azt is tudjuk, hogy Jézus idejében nem létezett tiszta só, mivel akkoriban nem voltak sófinomítók. Palesztinában a sót többnyire a tengerből nyerték. Porszerűbb állaga volt, mint a legtöbbünk által használt sófélék és számos egyéb ásványi anyagot tartalmazott. Mivel a keverékben a Nátrium-klorid oldódott fel legkönnyebben a vízben, könnyen kimosódott, amikor pára vagy eső érte. Amikor ez megtörtént, a megmaradt por még mindig úgy nézett ki, mint a só, az ízét és tartósító képességét azonban elveszítette. Semmire se volt már jó. Az ízetlen sóhoz hasonlóan, az igazi elszántságot nélkülöző tanítványok is elveszítik hatásukat.
Jézus ezt követően egy másik hasonlatot használt a világosságról, rámutatval, hogy a tanítványok életének világosságot kell gyútani a környezetükben és az a tanítvány, amelyiknek az élete nem az Atya munkáit tükrözi, az hasonlatos egy véka alá rejtett, vagyis eldugott lámpáshoz. A világnak szüksége van Jézus fényére, így minden tanítványnak egy dombra épült városhoz hasonlóan messziről is láthatónak kell lennie éjjel és nappal.
Jézus egy lámpásról is beszélt, ami világosságot ad az egész háznak. Az ókori Palesztinában a legtöbb ház egyetlen helyiségből állt, így egyetlen lámpás elég volt ahhoz, hogy bevilágítsa az egész házat. A legtöbb háztartási lámpa egy alacsony, olajjal teli edény volt egy kanóccal. Általában mindig ugyanazon a helyen, egy erre a célra készített állványon állt. Jézus azt mondta, hogy a lámpást azért tették az állványra, hogy világosságot adjon az egész háznak és nem azért, hogy egy véka alá rejtve álljon fénytelenül. A véka, amit egyes verziókban edényként fordítottak, egy olyan eszköz volt, amivel a gabonát mérték és körülbelül 9 literes volt. Készülhetett agyagból vagy vesszőből. Ha egy ilyen edényt a lámpásra helyeztek az minden világosságot elrejtett, a fény pedig idővel ki is aludt.
Ahhoz, hogy egy lámpás betöltse célját, láthatónak kell lennie, így a lámpás befedése teljesen abszurd, hiszen hátráltatná a lámpa funkciójának betöltését. Hasonlóképpen, úgy lehetünk hatékony keresztények, ha mások látják rajtunk, hogy keresztények vagyunk és az életünk Jézus tanításait követi. A dombra épült városhoz és az egész házat bevilágító lámpáshoz hasonlóan, nekünk is Istent kell tükröznünk azok felé, akikkek kapcsolatba kerülünk.
A Hegyi beszédben Jézus arról is beszélt, hogy bizonyos esetekben nem jó, ha mások látják a jó cselekedeteinket, ami első hallásra ellentmond annak, amit máshol tanított. „Úgy tündököljék a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó tetteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.”
Miközben megéljük hitünket és megteszünk mindent, hogy Istent tükrözzük mások felé azáltal, hogy szeretőek, irgalmasok és együtérzőek vagyunk a tetteinkben, stb. fontos, hogy ezt Isten, nem pedig saját magunk dicsőségére tegyük. Azért kell segítenünk másoknak és tettekben kifejezni Jézus tanításait, mert szeretjük Istent és másokat. Ez része keresztény identitásunknak és Istent dicsőítő életünknek. Miután Isten családjának részévé váltunk, tulajdonságainknak Isten jellemzőit kell tükrözni, hiszen Ő a mi Mennyei Atyánk.
Azzal, hogy Jézust és az Ő tanításait kezdjük követni, megváltozunk. Jézus azt mondta, hogy „nem e világból valók vagytok, hanem én választottalak ki titeket a világból.” 2 Pál apostol pedig így fejezte ki ugyanezt: „Mert egykor sötétség voltatok, most pedig világosság az Úrban, tehát járjatok úgy, mint a világosság gyermekei.Mert a világosság gyümölcse minden jóságban, igazságban és valóságban van.” 3
Jézus tanítványai a világ világossága, és mint a dombra épített város, amit nem lehet elrejteni, vagy mint az egész házat bevilágító lámpás, arra hívtak el bennünket, hogy a bennünk lévő világosságot hagyjuk ragyogni, hogy mások is láthassák és dicsőítsék Istent. Keresztényként az a dolgunk, hogy Isten világosságát tükrözzük a világban, hogy megvilágosítsuk a Hozzá vezető utat. Ez minden hívő munkaköri kötelessége.
Minden keresztény elhívása, hogy a Föld sója legyen és világosságot adjon a világnak. Ha hatékonyak és hűek akarunk lenni az elhívásunkhoz, meg kell őrizni sósságunkat és figyelnünk kell, hogy ne rejtsük véka alá a világosságunkat, mert különben senkinek sem leszünk a hasznára. Jézus követőiként az az elhívásunk, hogy Jézus tanításait követve hagyjuk fényleni a bennünk lévő világosságot, hogy mások lássák a jó cselekedeteinket, szerető tetteinket és ezáltal észrevegyék bennünk Isten tükörképét. Azt reméljük, hogy tudni akarják majd, hogy mitől lettünk ilyenek és ezáltal lehetőségünk nyílik beszélni nekik Isten irántuk való szeretetéről és így megismerhetik Őt és igazi kapcsolatuk lehet Vele.
Legyünk a Föld sója és világossága!