A keresztény élet egyik legnagyobb kihívása, hogy a kereszténnyé válás nem tesz minket immunissá az élet megpróbáltatásaival és gondjaival szemben. Tudjuk, hogy Isten a szeretet, [Lásd: I. János 4:8] ugyanakkor azok, akik hitben élnek, továbbra is megbetegedhetnek, lesérülhetnek, pénzügyi nehézségekkel találkozhatnak, szoktak aggódni, félni és ők is meghalnak, mint mindenki más. Jézus nem próbálta cukormázba burkolni az igazságot, de megmutatta a reményt, amikor azt mondta, hogy „A világon nyomorúságotok van, de bízzatok: én legyőztem a világot.” [János 16:33]
Bár Isten nem mindig oldja meg gondjainkat vagy javítja ki a problémákat, igenis törődik ezekkel. Olyan jól ismer minket, hogy minden hajunk száláról tudomása van. [Lásd: Lukács 12:7] Érti, hogy miken megyünk keresztül, akkor is, ha mi magunk nem tudjuk szavakba önteni, [Lásd: Róma 8:26] és együtt érez velünk fájdalmunkban. [Lásd: Zsoltárok 147:3] Isten nem veszi el a gondjainkat, de erőt és reményt találhatunk, tudva, hogy Ő mindig velünk van és átsegít rajtuk. „Boldog ember az, aki a kísértés idején kitart, mert miután kiállta a próbát, elnyeri az élet koronáját, amelyet az Úr megígért az őt szeretőknek.“ [Jakab 1:12]
Természetesen jó tudni, hogy Isten a mi oldalunkon áll és akármin megyünk keresztül, azt mindig a javunkra fordítja, ettől függetlenül a nehéz helyzetekben társaink támogatására és segítségére is vágyunk. Nagyon sok szomorúság és szenvedés vesz körül bennünket és nem fogjuk tudni mindegyiket megoldani, ugyanakkor mindannyian tehetünk valamit, hogy segítsünk annak, aki éppen nehéz időszakon megy át. Avilai Szent Teréz (1515-1582) azt mondta, hogy „Krisztusnak nincs más teste, csak a miénk, nincsenek kezei és lábai, csak a miénk.“