Akármennyire is szeretnénk, az élet nem mindig tökéletes és időnként nehéz megbirkózni az utunkba kerülő akadályokkal vagy feldolgozni a tapasztalatokat. Néha, amikor türelmünk és hitünk megfáradt egy kicsit, amikor a helyes úton haladva mégis beragadunk a problémák sarába, előfordul, hogy nehezünkre esik értelmet vagy értéket találni abban, amit teszünk.

Ilyen körülmények között könnyen úgy érezzünk, mint aki egy sárral teli árkon próbál átvergődni, de erőt és bátorítás meríthetünk abból a tényből, hogy nem vagyunk egyedül. Isten hatalma és szeretete nemcsak legjobb, de legrosszabb napjaink során is megmutatkozik és a sárban éppúgy működik, mint egy palotában.

Nézzük meg Pál apostol esetét. Pál olyan ember volt, akire a legtöbb keresztény példaként tekint, mint olyan tanítványra, akinek hite a folyamatos üldöztetések és nehézségek ellenére sem rendült meg. Bár általában a küzdelmek közepette is pozitív maradt, számára is voltak alkalmak, amikor a „sárral“ harcolt.

Rögtön azután, hogy Jézussal találkozott, majd Damaszkuszban megtért, Pál teljes erejével belevetette magát a tanítványok életébe. Mindent beleadott a feladatba, ám hamarosan meg kellett tudnia, hogy ez a fordulat olyannyira felbőszítette volt zsidó kollégáit, hogy azok bérgyilkosokat fogadtak megölésére. Emellett újdonsült hittestvérei sem bíztak benne, sőt, mivel korábban a keresztények egyik legádázabb üldözője volt, akadtak, akik megtérésének őszinteségében is kételkedtek.

Amikor elhagyták és feltették egy szülővárosába, Tarsusba tartó hajóra, [Lásd: Apostolok cselekedetei 9:22-31] biztos nagy volt a kísértés, hogy bukásként értékelje a fejleményeket. Pál azonban nem adta fel és idővel Isten elküldte hozzá Barnabást, hogy együtt elvigyék a Jó Hírt Kis-Ázsiába és végül az egész Római birodalomban is elterjesszék [Lásd: Apostolok Cselekedetei 11:25-26, 13:1-3]

Igaz, hogy Isten számos emberének voltak olyan korszakai, amikor szárnyaltak, mint József esete fáraóval, Illés esete a mennyből érkező tűzzel, vagy Dániel az oroszlánveremben, de a legtöbb esetben ők is a sárral küzdöttek, mint mindenki más, mert itt mutatkozott meg igazán a hitük és így tudtak erősödni.

József az egyik percben a világ tetején érezte magát, [Lásd: I. Mózes 37:9-11] a következőben pedig eladták rabszolgának egy idegen országba. [Lásd: I. Mózes 37:28] Később ismét felemelkedett és idővel Egyiptom egyik legelőkelőbb urának háztartását vezette. Sikere azonban ismét rövid életű volt, amikor a ház urának bosszúálló felesége áldozatául esett és a börtönben végezte, mert nem adott alább meggyőződéséből. [Lásd: I. Mózes 39]

Biztosan igazi szerencsétlenségnek érezte magát, de nem adta fel és továbbra is kihasználta azt a keveset, ami megmaradt neki és segített értelmezni a többi rab álmait. Két év telt el mire egyik napról a másikra végre abba a pozícióba került, amit Isten mindvégig neki szánt és Egyiptom második embere lett. [Lásd: I. Mózes 40-41]

És ott van persze Mózes története. Isten úgy alakította, hogy Mózest fáraó udvarában nevelték fel, de a fiatal, erős és magabiztos Mózes nem állt készen arra, hogy Isten eszköze legyen az Ő népének felszabadítására. [Lásd: II. Mózes 2:10-15] Isten Midián pusztájába küldte, ahol 40 évig küzdött a száműzetésben, míg végre készen állt, hogy Isten rajta keresztül véghezvigye tervét. [Lásd: Apostolok Cselekedetei 7:29-30]

És mi a helyzet magával Jézussal? Őróla mindenképpen elmondhatjuk, hogy „megjárta a sarat“. Ő maga mondta, hogy „A rókáknak van barlangjuk és az égi madaraknak van fészkük, de az Emberfiának nincs hova fejét lehajtania.” [Máté 8:20]

Ha bármikor az életed során úgy érzed, hogy olyan rossz útra tértél, ahonnan már Isten sem képes kimenteni, emlékezz mit mondott Dávid király. Ő nem egy szörnyű dolgot cselekedett, de mégis tudta, hogy Isten szeretete soha nem fogja cserbenhagyni és kitart mellette bármi is történjen.

„Hova menjek lelked elől? Orcád elől hova fussak? Ha a mennybe szállnék, ott vagy, ha a holtak hazájában feküdnék le, te ott is ott vagy. Ha a hajnal szárnyaira kelnék, és a tenger túlsó végén laknék, kezed ott is elérne, jobbod megragadna engem. Ha azt gondolnám, hogy elnyel a sötétség, és éjszakává lesz körülöttem a világosság: a sötétség nem lenne elég sötét neked, az éjszaka világos lenne, mint a nappal, a sötétség pedig olyan, mint a világosság.” [Zsoltárok 139:7-12]

Jézus mindannyiunk életében egyedi módon munkálkodik, mert nincs két egyforma ember vagy élet. Azokban, akiket Isten példaként állít elénk, mint nagy embereket, egyetlen közös vonást találunk: elhatározták magukat, hogy hűségesek maradnak akkor is, amikor nem látják mi Isten terve számukra. Akármit is tartogat a jelen vagy a jövő számodra, emlékezzél, hogy Isten megígérte, hogy végig veled marad, a palotában és sárban is.