Évekkel ezelőtt kis családunk egy teherhajón utazott Európából új missziós területünkre, Dél-Amerikába. A hajórakomány berakodása miatti késlekedés eredményeként csak a földközi-tengeri tél kellős közepére tudtunk útnak indulni, éppen ugyan abban az időszakban, amikor Pál apostol hajótörést szenvedett Málta partjainál. [Apostolok Cselekedetei 27-28] Még viccelődtünk is ezzel, de azért imádkoztunk, hogy minket ne érjen hasonló csapás.
Két nappal indulásunk után mégis úgy alakult, hogy hurrikán erejű viharba kerültünk. Bár a hajó teljes rakománnyal hajózott és alacsonyan állt a vízen, mégis vadul dobálózott a viharban. A gyerekek még kicsik voltak és jó mókának tartották az egészet, mi felnőttek azonban keményen küzdöttünk, hogy tartsuk magunkban és egymásban a lelket, a gyomrunk tartalmát pedig a helyén. Még a sok viharban megedződött legénység tagjai is tengeri betegek voltak.
Egyik jelentés a másik után érkezett bajba jutott hajókról. Semmit nem tehettem, hogy javítsak a helyzeten, imádkozni azonban tudtam, amit meg is tettem, mégpedig olyan odaadással, mint talán még soha.
„Menj a parancsnoki hídra!“ Azonnal felismertem Jézus hangját az elmémben. „A kapitány is imádkozik. Imádkozz vele, hogy erősítsd a hitét.“
Amikor elindultam azt sem tudtam, hogy eljutok-e a hídig, de végül sikerült. A kapitány valóban ott volt. Egyedül, imában. Illetve érkezésem után már ketten őrködtünk, amíg túl nem haladtunk Szicílián, mivel a sziget megvédett a legerősebb széllökésektől. A hajót és a rakományt néhány kisebb sérülés érte, de egyetlen embernek sem esett baja.
Az úton tanult leckék ismét felötlöttek bennem, egy friss nehézség kapcsán. „Menj fel a hídra,“ véltem ismét hallani a szavakat, „és fogd meg a Kapitány kezét!“ Jézus a mi Vezetőnk és együtt hamarosan biztonságosabb vizekre érünk.
Az emberi természet próbálja elkerülni a nehézségeket. Próbál elbújni és reménykedni, hogy valahogy majd elmúlik. Ez azonban nem a győzők útja. Nem szabad földön fekve várni a vihart. Az élet viharai és csatái gyakran leküzdhetetlennek tűnnek, de megéri harcolni a győzelemért.