Éhes voltam, de nem igazán tudtam eldönteni mit ennék. A hűtőhöz mentem, hogy megnézzem mit is készíthetnék vacsorára, de csalódottan csuktam vissza az ajtaját. Semmi sem tűnt kielégítőnek.
Az elmúlt néhány év során a szervezetem több mindenre ételérzékenységgel reagált, aminek következtében már nem ehetek bármit. Egyik alergiám sem életveszélyes, mint némelyek esetében, de a kellemetlen érzés, amit a rossz ételek fogyasztása okoz, nem éri meg a pillanatnyi élvezetét azon dolgoknak, amiket nem szabadna megennem.
Legelőször a laktózérzékenység jelent meg. Mivel egy tejgazdaságban nőttem fel, és mindig sok tejet és tejterméket fogyasztottam, sokkoló hatással volt rám, hogy már nem tudtam megemészteni őket. Megehetek néhány tejmentes terméket, meg tudom ennei a vajat és némelyik kemény sajtot, de még a természetes joghurt is emésztési gondokat okoz.
A problémáim csak sokasodtak, amikor kiderült, hogy a gluténra és a fruktózra is érzékeny vagyok. Ez komoly korlátokat állított az étrendem terén. Amikor megkaptam az orvosomtól a tiltott élelmiszerek listáját, végigsétáltam a szupermarketben, és úgy éreztem magam, mint aki gyászol. Gyászoltam az összes ételt, amit korábban élveztem, de többé nem ehetek meg.
Innentől az összetevők lelkes olvasójává váltam, ami segít, hogy ésszerű és egészséges döntéseket hozzak az élelmiszerekkel kapcsolatban. Mondhatni, hogy élelmiszer-minimalista lettem. Van egy szűk listám, miközben igyekszem kiegyensúlyozottan táplálkozni, sok zöldséggel és némi gyümölccsel, sovány csirkével, tojással és hallal, barna rizzsel és kevés kemény sajttal.
Néha, mint például ma is, azt kívánom, bárcsak megehetnék valami igazán egészségtelen ételt. De nem teszem, mert tudom, hogy az egy hétig tartó gyomorfájással járna.
Elkerülhetetlen, hogy ne húzzak párhuzamot a lelki életemmel. Néha úgy érzem, semmi értelme, hogy korlátozom, milyen könyveket olvasok, és szeretnék valami mást kipróbálni. Szeretek elalváskor hangoskönyvet hallgatni, de néha azt is meghallgatom, amiről tudom, hogy nem tesz jót, mert utána napokig olyan képek gyötrik az agyamat, amikre nem akarok gondolni.
Szóval inkább minimalista maradok. Inkább csirke- és zöldségkeveréket eszem, és a zsoltárokat hallgatom a 119. alkalommal is elalvás közben, minthogy egy thriller utóhatásaival kelljen foglalkoznom, ami nem tetszik nekem.
Hálás vagyok az érzékeny gyomromért, ami az étkezési szokásaimat az egyenes és keskeny úton tartja. Hálás vagyok az érzékeny lélekért is, amely jelzi nekem, hogy mi az, amivel érdemes, és mi az, amivel nem szabad időt töltenem.