Mielőtt Jézus elhagyta ezt a földet és visszatért a mennybe, elmagyarázta, hogy azért megy el, hogy helyet készítsen nekünk (János 14:2) – egy olyan helyet, ahol “nem lesz többé halál; sem gyász, sem kiáltás, sem fájdalom.” (Jelenések 21:4) „Amiket szem nem látott, fül nem hallott és embernek szíve meg se gondolt, amiket Isten készített az őt szeretőknek. Nekünk azonban az Isten kijelentette az ő Lelke által.” (1Korinthus 2:9-10) Az a tudat, hogy a mennyben örökké tartó öröm, dicsőség és jutalom vár ránk, elviselhetővé teszi a jelenlegi nehézségeinket, megpróbáltatásainkat és nyomorúságainkat.

Mindannyiunk életében, fontos része Isten tervének a földön eltöltött időnk, de a dolgok itt nem érnek véget. A viszontagságainkon keresztül megváltozunk, azzá válunk, akivé Isten szeretné, hogy készen álljunk a következő életre. A Biblia azt mondja, hogy „miközben fedetlen arccal, mint egy tükörben szemléljük az Úr dicsőségét mindnyájan, ugyanarra a képre formálódunk át az Úr Lelke által dicsőségről dicsőségre.” (2Korinthus 3:18 RUF)

Szóval, amikor elgondolkozol azon, hogy vajon az élet megéri-e ezt a rengeteg mindennapos küzdelmet, hogy képes vagy-e egyáltalán változást hozni a körülötted lévő világban, gondolj arra, ami rád vár. Isten leírhatatlan jutalmakkal halmoz el a földi életed végén, amikor belépsz a Mennyországba és találkozol Jézussal, mert „megtartottad a hitet”, és „a nemes harcot megharcoltad.” (2Timóteus 4:7-8)

Mennyei Atyád vigyáz rád és szeret, és minden amit megenged, bármi történjen is – akár jónak, akár rossznak tűnik abban a pillanatban – végül a javadra válik. (Róma 8:28) Bízz Benne mindenen keresztül, és egy jobb, bölcsebb, szeretet teljesebb és hasznosabb kereszténnyé válsz. Egy olyan eszköz, olyan edény leszel az Ő kezében, amin keresztül képes lesz kiárasztani a szeretetét és az Igéjét, hogy megvigasztalhassa, megerősíthesse, és magához ölelhesse az elveszett lelkeket.

Szemedet a végcélra, a Mennyországra szegezve bátorításra találsz majd, és megszilárdul benned a gondolat, hogy mindent megér az eljövendő élet, bármilyen nehézségekkel is kűzdesz meg itt és most. „Mert azt tartom, hogy a miket most szenvedünk, nem hasonlíthatók ahhoz a dicsõséghez, mely nékünk megjelentetik.” (Róma 8:18)