A Biblia azt mondja: „ne igazodjatok e világhoz.” (Róma 12:2 RUF) Ugyanakkor azt is olvashatjuk, hogy „legyünk mindenkinek mindenné, hogy minden lehetséges módon megnyerjünk Krisztus számára, akit csak lehet.” (1Korinthus 9:22 EFO) Első ránézésre ellentmondásosnak tűnhet ez a két részlet, míg valójában pont kiegészítik egymást. Isten nem akarja, hogy istentelen magatartásformákat vegyünk fel, bármennyire is mindennaposakká váltak azok. Azt szeretné, hogy olyan módon illeszkedjünk be a társadalomba, hogy minél több lehetőségünk legyen megmutatni másoknak Isten szeretetét, hogy közelebbről megismerhessék Őt.

Pál apostol példaértékűen alkalmazta e két útmutatást, miközben azon dolgozott, hogy a kereszténység eljusson a legkülönfélébb emberekhez. Amikor például Antiókhiában egy túlnyomórészt zsidó hallgatósághoz szólt, Izrael történetére emlékeztette őket Mózestől Dávid koráig, majd bemutatta, hogy Jézus hogyan töltötte be az ószövetségi próféciákat az eljövendő Messiásról. (ApCsel 13:14-49) Az athéni Areopágosz-tanács előtt a kifinomult görögöknek – akiket mellesleg egyáltalán nem érdekelt volna a zsidó nép története – azzal kezdte beszédét, hogy a város közepén álló oltárra utalt, amit nem sokkal korábban fedezett fel, a következő felirattal: „Egy ismeretlen Istennek”. Ezt követően görög költőket idézve mutatta be ennek az istennek az ismérveit – mint pl. a teremtés, gondviselés, az ítélet – melyek mind Jézusban teljesedtek be. (ApCsel 17:22-31)

Francis Xavier (1506-1552) szintén a „mindeneknek mindenekké lenni” elve szerint élt, „hogy mindenképpen megmentsen némelyeket”. Annak érdekében, hogy kapcsolatot teremtsen az indiánokkal, akik az alázatosságot erénynek tartották, kopottas öltözéket viselt és gyalogosan utazott. Később, Japánban azonban azt tapasztalta, hogy ott az alázatosság nem erény, a szegénységet pedig megvetik, ezért átalakította öltözködési szokásait. Xavier minden szükséges dolgot megtett annak érdekében, hogy a lehető legérthetőbb módon mutassa be Jézust azoknak az embereknek, akiket el akart érni.

Jézus maga is „mindeneknek mindenekké” lett, amikor otthagyta a Mennyországot, ahol szoros kapcsoaltban élt Atyjával, hogy emberi alakot öltve lejöjjön a földre. (Filippi 2:5-7) Azért tette mindezt, hogy közelebb kerülhessen hozzánk, jobban megértse problémáinkat, gyengeségeinket, és feláldozhassa magát bűneink bocsánatáért. (Zsidók 2:17) Jézus arra hív, hogy példáját követve szeretetet mutassunk mások iránt azáltal, hogy az evangélium üzenetével ott érjük el az embereket, ahol éppen vannak.