Az egyik legbátorítóbb és legvigasztalóbb dolog, amire egy keresztény folyamatosan emlékezhet – különösen a bajok, megpróbáltatások és nyomorúságok idején – hogy mennyire szeret minket a mennyei Atyánk, és mindenekfölött, Ő irányítja az életünket. Még ha nem is értjük mindig pontosan, hogy miért megyünk keresztül bizonyos nehézségeken, Isten megígérte az Igében, hogy „akik Istent szeretik, minden javokra van, mint a kik az ő végzése szerint hivatalosak.” (Róma 8:28)

Soha nem fogja megengedni, hogy veled, mint gyermekével olyan dolog történjen, amit ne tudna a javadra fordítani. Persze, megadhatod magad a kísértésnek, hogy érzéseid alapján azt gondold, rengeteg minden történt, ami egyáltalán nem tűnt jónak. Idővel azonban, a legtöbbször felismerted, hogy az események mégiscsak valamilyen jó irányába vezettek. Ami pedig még mindig nem egyértelmű, előbb vagy utóbb megérted majd – akár ebben az életben, akár a következőben!

A következő igaz történet jól szemlélteti az ígéretet:

Egy hideg téli reggelen útnak indult egy halászflotta Új-Fundland keleti partjainak egyik kis falujából. Délutánra hatalmas vihar kerekedett és hamarosan leszállt az éjszaka. A sötétben a flotta egyetlen hajója sem talált vissza a kikötőbe. Egész éjjel feleségek, anyák, gyerekek, szeretők járták fel s alá a szélfútta partokat, kezüket tördelve és Istenhez könyörögve, hogy ne engedje elveszni szeretteiket. A helyzet borzalmait tetézte, hogy kigyulladt egyikük házikója. A férfiak távolléte miatt képtelenek voltak eloltani a tüzet és megmenteni a házat.

Másnap hajnalra, mindenki örömére, végül az egész flotta biztonságban hazatért az öbölbe. Ám egyvalaki mégsem tudott örülni – annak a hallásznak a felesége volt, akinek előző éjszaka elpusztult az otthona. Az asszony, a kilátástalansága miatt, sírva fogadta férjét a parton. – „Tönkrementünk! Az otthonunk és mindenünk odavan! Tűz pusztította el!” Mindenki meglepetésére, a férfi azonban örömmel így kiáltott – „Hála Istennek a tűzért! Az égő házunk fényének köszönhetjük életünket! Ez volt, ami biztonságosan hazavezetett minket!”

Bármi is legyen, amit Isten cselekszik, vagy amit megenged szerető gyermekei életében, azt mindig szeretetben teszi. Nézz Jézusra a bajban, bízz az ígéreteiben, bármin is mész keresztül, mert Ő valóban a jót fogja cselekedni. Mert „Isten valamennyi ígérete „igenné” vált (Krisztusban). Ezért hangzik föl általa ajkunkon az „ámen” Isten dicsőségére.” (2Korinthus 1:20 SZIT)