És megszülte elsőszülött fiát. Bepólyálta, és a jászolba fektette, mivel a szálláson nem volt számukra hely. – Lukács 2:7

A világegyetem Ura bármilyen helyet választhatott volna Jézus születéséhez. Így felmerül a kérdés, hogy miért éppen egy szerény istállót választott, amiben állatok laktak. Lehetett volna éppen egy barlang vagy egy vendégszoba is egy rokon otthonában.

A helyiséget a friss széna illata tölthette meg. A nyáron még illatos virágokat és füvet levágták, ahogy magát Jézust is később, de levágva is életet adtak annak, aki evett belőle. Japánban a rizs szénájából készített tatami szőnyegeket tesznek a földre a szobákban, részben éppen édes illatuk miatt. Talán Istennek is tetszett a friss széna illata. A széna az élet átmeneti jellegére is emlékeztet minket.

Születésekor Jézust egyszerű teremtmények vették körül. Talán egy szamár, madarak, egy tehén, kecskék vagy birkák. Jézus élete során is az alázatos embereket kereste. Közülük került ki legtöbb tanítványa is, akik később elvitték a Jóhírt szerte a világba. 1 A szerény, alázatos és megtört szívűek, a prostituáltak, az adószedők, a halászok és gyerekek felé szolgált. Azokat kereste, akiket a társadalom lenézett. Azért jött, hogy megkeresse és megtartsa azt, ami elveszett. Az állati sorba taszított és emberszámba sem vett embereket Isten fiaivá és leányaivá változtatta.

Említhetnénk még földi szüleit is: egy egyszerű asztalos és egy fiatal leány. Jézus egy előkelő családba is születhetett volna, de nem így történt. 30 éves koráig földi édesapjának nyomdokaiban járt és a fa deszkákat változtatta át hasznos eszközökké, ahogyan a mai napig átváltoztatja azokat, akik Hozzá jönnek.

Az angyalok szavára is koszos, rongyos pásztorok jöttek el megnézni az újszülött Megváltót. 2 Az angyalok Isten utasítására bárkit elküldhettek volna az istállóhoz. Isten odaküldhette volna a főpapokat, az írástudókat, a törvénytudókat vagy a farizeusokat, de nem ezt tette. Isten a legkevésbé vallásos emberekhez küldte mennyei seregét. Mivel ezek a pásztorok többnyire kint maradtak a legelőkön az állatokkal, a hit fontos rituáléin nem tudtak részt venni. Talán azért éppen a pásztorokat hívták az angyalok, mert ők voltak a legszerényebbek. Ők lehettek azok az elveszett bárányok, akikről később Jézus is beszélt.

Az angyalok megmondták a pásztoroknak, hogy a gyermek nem csupán egy újszülött, hanem az Ígéret Fia, aki elhozza az örömhírt az alázatosaknak, bekötözi a megtört szíveket, szabadulást hirdet a foglyoknak és szabadon bocsátást a megkötözötteknek. 3

Ahogy közeledtek, egy fiatalasszonyt láttak, amint újszülött gyermekét nézi, ahogyan arra csak egy anya képes. Bár nincs feljegyzés arról, hogy a pásztorok ajándékot vittek volna, szerintem biztosan nem üres kézzel érkeztek. Talán a foglalkozásukkal kapcsolatos ajándékot vittek. Például tejet vagy sajtot, netán gyapjat, hogy melegen tartsa a csecsemőt, vagy egy kis bárányhúst. Olaszországban a pásztorok a mai napig hasonló ajándékokat visznek az új édesanyáknak.

Ahogy útjukra indultak, örvendeztek, hogy ez a hozzájuk hasonlóan szerénységben és egyszerűségben született Fiú, a szegények és alázatos emberek Megváltója lesz, azoké a jóakaratú embereké, akikről az angyalok kara énekelt.

Isten nem is választhatott volna jobb helyet Fia, a Messiás Jézus születésére! Bár első ránézésre megalázónak tűnhetnek ezek a szerény, szegényes körülmények, mégis megvalósították Isten tökéletes tervét. Isten útjai gyakran számunkra titokzatos módon viszik véghez csodáit. 4 Akkor is és most is.


  1. Lásd: Márk 16:15
  2. Lásd: Lukács 2:8-12
  3. Lásd: Ézsaiás 61:1
  4. Lásd: Ézsaiás 55:9