Amikor még nagyon új voltam a hitben, két másik misszionáriussal együtt Nova Friburgóban, Rio de Janeiro hegyeiben töltöttem egy kis időt. Ez egy gyönyörű város, német és svájci építészettel, az állam legmagasabb hegyei közé beékelődve.
A főtérre jártunk, hogy beszélgessünk a boltosokkal. Felfigyeltem egy Sára nevű fiatal nőre. Épp akkoriban szabadult meg a drogfüggőségtől, és a Bibliáját a pulton tartotta színes karkötői és nyakláncai mellett. Azt mondta: “Ez most már az én kardom.” Őszinte hite lelkesítően hatott rám.
Egy nap Sára azt kérdezte, el tudnánk-e menni hozzá, hogy imádkozzunk a fiáért. “Makacs láza és hörghurutja van” – mondta – “de tudom, hogy ha imádkozol érte, meg fog gyógyulni!”.
Aznap délután két háztömböt gyalogoltunk vele az egyszerű házig, ahol a szüleivel és egyéves kisfiával élt, aki csendben feküdt a kiságyában. A karjába vette, és odahozta hozzánk. Úgy éreztem, a barátaim nem tudták, mit tegyenek, de nem akartam megbántani Sára hitét, ezért imádkozni kezdtem a gyermekért.
Néhányszor már imádkoztam gyógyulásért, de csak magamért. Ahogy rátettem a kezemet lázas kis testére, tudtam, hogy csodára van szükség. Elkezdtem Isten kegyelmét kérni, és közben néhány bibliai versre hivatkoztam a gyógyulásról, amit megtanultam.
Ahogy kinyitottuk a szemünket, a kisfiú kiszabadította magát Sára karjaiból, és azonnal elkezdett szaladgálni a házban, mint egy normális, és teljesen egészséges egyéves. A láza elmúlt Sára pedig dicsérni kezdte Istent.
Gyalog egy félórás út volt a szállásunk a dombon át, távol a város fényeitől. Az egyik leggyönyörűbb csillagfényes éjszaka volt ez, amit valaha láttam. Ahogy sétáltam, az én drága Istenemmel beszélgettem, megköszöntem neki a csodát, amit tett, és olyan volt, mintha visszamosolygott volna rám a felettünk lévő ezernyi kis fényből. Ott és akkor megértettem az asszonyt, aki megérintette Jézus ruhájának szegélyét. Amikor megkapta a gyógyulást, Jézus azt mondta neki: “Bízzál leányom; a te hited megtartott téged!” 1
- Lásd Máté evangéliuma 9:20-22. ↑