Keresztény családban nőttem fel, de tizenéves koromban a világ kilátástalannak tűnő problémái megingatták a hitemet. A barátom viszont, 18 éves koromra szilárd hívő lett. Olyan meggyőződéssel beszélt a témáról, hogy elkezdtem kételkedni a kételyeimben.
Egy nap fogtam az Újszövetségét, kerestem egy parkot, és kiültem egy kis tó partjára. Máté evangéliumával kezdtem, a könyv elején. A Hegyi beszédhez érve döbbenten olvastam a szavakat. Olyan irányelveket fogalmazott meg, amik szerint magam is élni akartam; de még sehol máshol nem láttam ennyire világosan megfogalmazva őket.
Az egész délutánt olvasással töltöttem, evangéliumról evangéliumra haladva. Olyan volt, mintha egy filmbe csöppentem volna, miközben mindenki és minden más körülöttem eltűnt. Elrepültem az időben, és Galilea poros útjain jártam a halászfalvakban, a templomban, és Jézus egyik tanítványaként alig vártam, hogy meghalljam és lássam, mit fog legközelebb mondani és tenni.
Leszállt az alkony, mire János evangéliumának utolsó fejezetét is elolvastam. Átalakulva mentem haza, és csak egy gondolat foglalkoztatott, hogyan élhetném meg, amit Jézus tanított. Néhány hónappal később megmutatta feladatomat az életre, és azóta mindent megteszek, hogy azt beteljesítsem.
A legfontosabb felfedezés bárki számára, megismerni Jézust! Valakitől egyszer azt hallottam, hogy a Bibliát olvasni olyan dolog, mintha a saját történetünket olvasnánk, hiszen mi is részesei vagyunk ennek a történetnek, miközben az mindannyiunk életében lejátszódik. A legjobb pedig az, hogy tudjuk, Jézussal a szívünkben a történetünknek nagyon boldog a vége!