“De ha van élelmünk és ruházatunk, elégedjünk meg vele.” 1 Ezek a szavak jártak a fejemben, miközben elmostam a reggeli edényeket. Tényleg lehetséges ez? Lehetnék-e valóban elégedett, ha semmi egyebem sem lenne, csak ételem és a ruházatom? Pál apostol ezt írta: “megtanultam, hogy elégedett legyek azzal, amim van.”2 Nos, én nem. Határozottan vannak olyan pillanataim, amikor mások extra dolgaira vágyom, amiket látom, hogy élveznek. Sosem voltam mindig elégedett. Hogyan lehetnék az csak étellel és ruhával? Ezt kérdeztem magamtól, miközben befejeztem a mosogatást.

Mintha csak válasz érkezett volna a kérdésemre, a figyelmem hét hónapos unokahúgomra, Kylie-ra irányult, aki épp ott játszott csendben, miközben boldogan rágcsált egy szelet almát. Határozottan elégedettnek tűnt – mint a béke és nyugalom tökéletes képe. És mije volt neki? Egy pelenkája és egy szelet almája – és tökéletesen boldog volt!

Megvolt a válaszom. Kylie nem aggódott amiatt, hogy lesz-e holnap ennivalója, vagy hogy elfogynak-e a pelenkái. Megvolt, amit ehetett, volt ruhája, és tökéletesen elégedett volt, bízott az anyja gondoskodásában, hogy pontosan azt adja meg neki, amire szüksége van, és akkor, amikor szüksége van rá.

El kellett ismernem, hogy hasonló módon nekem is boldognak és elégedettnek kellene lennem azzal, amit Isten ad, és bíznom kéne Benne, hogy gondoskodni fog rólam, és megadja, amire valóban szükségem van. Jelenleg is így van. Nemcsak élelem, és ruházat áll rendelkezésemre, nem pusztán anyagi kényelem vesz körül, hanem olyan dolgokat is birtokolok, amiket a világon sok millió ember nem. Ott van Jézus és az Ő üdvösségének ajándéka. Van feleségem és családom, egészségem és barátaim. Tényleg megvan mindenem, amire szükségem van. Igazán elégedett vagyok!


  1. 1Timóteus 6:8
  2. Filippi 4:11