Egy jól ismert történet egy férfiől mesél, aki naplementekor épp a tengerparton sétált, amikor a távolból feltűnt neki, hogy egy fiú, folyton lehajolt és felkapott valamit, hogy azt a vízbe dobja.

Közelebb ment, és látta, hogy a partra sodródott tengeri csillagokat dobálta vissza a vízbe. A férfi megkérdezte a fiút, hogy mit csinál.

“Visszadobom ezeket a tengeri csillagokat az óceánba, különben elpusztulnak itt a parton.”

“De hiszen ezer számra borítják a partot, és a világon mindenfelé előfordul az ilyen. Ezen nem lehet segíteni.”

A fiú elmosolyodott, lehajolt, felkapott egy másik tengeri csillagot, és miközben visszadobta a tengerbe, azt válaszolta: “Ezen az egyen segítettem.”

Annyi, jóval nagyobb probléma létezik a világon, hogy fel se foghatjuk. Könnyen eluralkodhat rajtunk az érzés, hogy a káosz óceánjába dobott aprócska kövünk egyáltalán nem változtat semmin. De minden cselekedetünk, hullámhatással van a körülöttünk lévő emberek életére, és azok életére is, akikkel majd ők keresztezik az útjaikat.

A jó hír az, hogy az egész nem olyan bonyolult, mint gondolnánk. Minden egyetlen egyszerű szabályhoz vezethető vissza, a “szeretet törvényéhez”, amiben Jézus arról beszélt, hogy mindenekelőtt szeresd Istent, és bánj másokkal oly módon, ahogy szeretnéd, hogy veled is bánjanak. 1

Egy lehetetlen és nyomasztó feladatot vállal fel, aki a tettek erejét azzal próbálja mérni, hogy azok mennyi dolgot hoznak helyre a világban. Azonban, ha Jézus tanítását az egyszerű hétköznapi kifejezések mentén, egyszerre csak egy döntésre alkalmazzuk, aztán egy cselekedetre, egy beszélgetésben, hogy csak egy szeretetteljes gesztust tegyünk, akkor hirtelen már semmi sem olyan nehéz.


  1. Lásd. Máté evangéliuma 22:37-40; 7:12