„Maradjatok énbennem, és én tibennetek. Ahogyan a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, ha nem marad a szőlőtőn, úgy ti sem, ha nem maradtok énbennem… aki énbennem marad, és én őbenne, az terem sok gyümölcsöt, mert nélkülem semmit sem tudtok cselekedni. 1
Ez az Ige nagyon igaznak bizonyul saját életemben. Amikor odafigyelek, hogy Jézus első helyen legyen az életemben, a lehetőségek csak úgy az ölembe hullanak, ajtók nyílnak meg és sok emberrel tudom megosztani a hitem, csak úgy a hétköznapok során, a szokásos napi rutin közben.
Egy nap a zsúfolt buszmegállóban észrevettem két egyértelműen részeg embert. Az egyiknél egy zacskó, volt tele üres sörösdobozokkal. Hangosak voltak és kellemetlenek és az első reakcióm az volt, hogy megpróbáltam minél távolabb állni tőlük, mert nem akartam kellemetlenséget.
Ekkor azonban éreztem azt a bizonyos noszogatást az Úrtól. „Beszélj velük!“ Rájöttem, hogy túl gyorsan mondtam ítéletet felettük a látottak és a viselkedésük alapján. A Biblia azt mondja, hogy „Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az ÚR azt nézi, ami a szívben van.“ 2 Jézust nem érdekelte az emberek társadalmi helyzete vagy a címkék, amiket mások rájuk aggattak. Mindenkire odafigyelt. Jézust még meg is vádolták, hogy részeges és elítélték, amiért kétes alakokkal barátkozott. Őt azonban jobban érdekelte az, hogy másoknak szeretetet mutasson, mint saját jóhíre és kényelme.
Először kételkedtem abban, hogy tényleg az Úr próbál-e noszogatni, de aztán úgy döntöttem, hogy megpróbálom. Mindkét férfinek adtam egy evangéliumi kiadványt és azt mondtam nekik, hogy remélhetőleg megvidámítja a napjukat. A zacskót tartó férfi azt mondta, hogy már elég sok rossz tapasztalata volt olyan keresztényekkel, akik ugyan Jézus szeretetéről beszéltek, de lekezelően viselkedtek. „Nem akarok ilyen emberekkel beszélgetni.“ – tette hozzá.
Közben egyre több ember gyűlt össze a megállóban, akik akarva akaratlanul végighallgatták szokatlan beszélgetésünket az evengéliumról.
Végül a durvábbik alak hangosan és érthetően kijelentette, hogy „Elfogadom Jézust, ha bejuthatok a szoknyád alá!“ Rájöttem, hogy csak megpróbált botrányt okozni és zavarba hozni egy hívőt, de mielőtt válaszolhattam volna, nagy sóhajtással hozzátette „… vagy, ha adsz egy kis ételt.“
„Mikor evett utoljára?“ – kérdeztem.
„Két napja nem ettem rendes ételt.“ – felelte. Elhallgattunk. Megkértem Istent, mutassa meg, hogy hogyan tovább. Tudtam, hogy itt van az esély, hogy Isten megmutassa ennek az elveszett embernek, hogy tényleg szereti.
„Rendben,“ – válaszoltam. „Ma spagettit főzök a családomnak. Vacsorára itt leszek egy tál étellel.“ Boldogan beleegyezett a találkozóba és a hozzáállása teljesen megváltozott. A megvetést tisztelet váltotta fel.
Már csak kevés idő volt a busz érkezéséig, így úgy éreztem, hogy fel kéne ajánlanom neki, hogy imádkozom érte.
Válaszként a cimborája, aki kettőjük közül a csendesebbik volt, elkezdett dühösen kiabálni. „Hogyan segíthetne neki Jézus?!“
A társa azonban jól odaszólt neki: „Tartsd tiszteletben az imát! Ez a hölgy imádkozni fog velem.“
Kezemet a vállára helyeztem, mindketten lehajtottuk a fejünket miközben körülttünk mindenki minket bámult, és imádkoztam a megváltásáért. Imádkoztam, hogy megértse, mennyire szereti őt Jézus és imádkoztam, hogy megszabaduljon az alkoholizmustól.
Az ima nagyon megérintette és elcsukló hangon mondta: „Melegséget éreztem a szívemben, miközben imádkozott. Sohasem éreztem ilyet korábban!“
A busz megérkezett, én pedig felszálltam. „Köszönöm!“ – mondta, ahogy elváltunk.
Aznap este kicsit több ételt készítettem, két adagot pedig műanyag konténerbe tettem és evőeszközt meg szalvétát is csomagoltam mellé.
Nem voltam biztos benne, hogy a férfi eljön-e a megbeszélt időben, de ott volt, mégpedig ezúttal józanul. Az üres buszmegállóban álltunk és egy kicsit beszélgettünk még Jézus gyógyító erejéről. Miközben odaadtam neki az ételt, elmagyaráztam, hogy két adagot csomagoltam. „Köszönöm!“ – mondta örömmel. „A szobatársam is éhes és úgy terveztem, hogy megosztom vele ezt az ételt.“
„Még soha senki nem tett velem ilyesmit!“ – mondta.
Nagyon inspiráló volt látni számomra, hogy mi született abból, hogy hajlandó voltam kimozdulni a komfortzónámból és bizonyságot tenni ennek a férfinak, úgy, hogy közben mindenki minket bámul. Szeretném, ha mindig készen állnék arra, hogy bolond legyek Krisztusért 3, függetlenül attól, hogy mit kér tőlem vagy, hogy milyen nehéznek tűnik elsőre. „Én bolondulok Krisztusért. Te kinek a bolondja vagy?“