Jézus tehetetlen csecsemőként érkezett a földre, egy alázatos fiatal nő gyermekeként született, akinek egy csoda volt a fogantatása, mert addig soha nem volt együtt egyetlen férfival sem. Terhességének híre annyira megdöbbentette a férfit, akivel akkor már jegyesek voltak, hogy azonnal fel akarta bontani az eljegyzést – Egy magasságos angyal közbenjárására és utasítására volt szüksége, hogy mégis együtt maradjon párjával, és védje, gondozza azt a különleges gyermeket, akit hordozott.
Bár Jézus arra hivatott, hogy a királyok királya legyen, mégsem egy palotában született, ahol élvezhette volna a hatalom magasztos dicsőségét. Egy istálló koszos padlóján látta meg a napvilágot tehenek és szamarak között, ahol rongyokba burkolva az etetővályú volt a kiságya.
Születéséről nem zengtek a harsonák, a világ intézményei fel sem figyeltek rá, azonban egy közeli hegyoldalon néhány szegény pásztor döbbenten szemlélte, ahogy hirtelen tündöklő fény ragyogta be a csillagos eget, és mennyei angyalok seregének örömteli kijelentése töltötte be azt az éjszakát: “Dicsőség a magasságos mennyekben az Istennek, és e földön békesség, és az emberekhez jó akarat! Mert ma született néktek a Megváltó, ki az Úr Krisztus” (Lukács 2:11-14).
Földi apja egy szerény fafaragó és ács volt. Jézus alkalmazkodott emberi életmódunkhoz, szokásainkhoz és nyelvünkhöz, hogy megérthessen minket, és a korlátozott emberi felfogóképességünk határain belül kommunikáljon velünk. Látta az emberek szenvedéseit, és együttérzett velük.
Munkája során mindenütt jót cselekedett. Nem csupán hirdette a szeretet és az igazság üzenetét, hanem aszerint is élt. Nemcsak lelkileg segített az embereknek, hanem gondoskodott testi és anyagi szükségleteikről is, csodálatosan meggyógyította őket, ha betegek voltak, enni adott, amikor éheztek, és megosztotta velük életét és szeretetét. Szolgálata során megnyitotta a vakok szemeit, hallást adott a süketeknek, megtisztította a leprásokat, és feltámasztotta a halottakat.
Filippibeliekhez írt levél 2:7 szerint, Jézus Önmagát ’megüresítette’ (senkivé tette), és szemére vetették, hogy a részegekkel, prostituáltakkal és bűnösökkel volt együtt, akiket a társadalom kitaszított és megvetett. Azt is mondta, hogy ezek az emberek előbb jutnak be a mennyek országába, mint a vallási vezetők, akik elutasították Őt, és az igazságról vagy szeretetről szóló üzenetét.
Ahogy terjedt az üzenete és egyre többen követték a szeretetet, a vallási vezetők rájöttek, mekkora fenyegetést jelentett számukra Jézus. Lázadás és felforgatás hamis vádjával végül letartóztatták és bíróság elé állították. Bár a római helytartó ártatlannak találta, a vallási vezetők nyomására úgy döntött, hogy végezzék ki.
Közvetlenül letartóztatása előtt Jézus azt mondta – „Még csak Hozzám sem érhettek Atyám engedélye nélkül. Ha csak felemelném a kisujjamat, Isten angyalok légióit küldené, hogy megmentsen Engem!” (lásd: Máté 26:53). Ehelyett inkább a halált választotta, hogy megmentsen téged és engem. Senki sem vette el tőle az életét. Ő volt az, aki odaadta azt saját szabad akaratából és elhatározásából.
Ellenségei számára, azonban, még a halála sem volt elegendő. Meg voltak győződve, hogy követői el fogják lopni a testét azért, hogy utána azt állíthassák, Jézus visszatért az életbe. Annak érdekében, hogy ez biztosan ne következhessen be, egy hatalmas követ helyeztek a sír bejárata elé, és egy csapat római katonát állítottak oda, hogy őrizzék azt. – A terv azonban hiábavalónak bizonyult, hiszen pont ugyanezek az őrök szemtanúi lettek a legnagyobb csodának, amikor három nappal azután, hogy élettelen testét a hideg sírba helyezték, Jézus feltámadt a halálból, örökre győzedelmet aratva a halál és a pokol felett!
Bár több mint 2000 év telt el ama csodálatos nap óta, Jézus Krisztus többet tett a történelem során az civilizáció fejlődéséért, a változásokért, az emberiségért, mint bármely más vezető, közösség, kormány vagy birodalom. Milliárdokat mentett meg a reménytelenségtől, a bizonytalanságtól, a halál félelmétől, örök életet és Isten szeretetét adva mindazoknak, akik segítségül hívják az Ő nevét.
Jézus Krisztus nem csupán csak egy filozófus, tanító, rabbi vagy guru, de még csak nem is próféta. Ő Isten Fia. A hatalmas Teremtő Isten mindenható és mindentudó, Aki mindenhol és mindenben jelen van, messze minden korlátozott emberi felfogóképességünkön túl. A Biblia azt mondja nekünk, hogy Isten a szeretet (1János 4:8), és annyira szerette a világot, hogy a Fiát, Jézust, emberi formában küldte el, hogy rajta keresztül megmutassa nekünk saját magát, és magához vezessen minket.
Jézus az egyetlen, aki meghalt a világ bűneiért és feltámadt a halálból. Ő az egyetlen Megváltó. Azt mondta: “Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam.” (János 14:6).
Honnan tudhatod minden kétséget kizáróan, hogy Jézus Krisztus valóban Isten Fia, és az üdvösséghez vezető út? Őszintén kérd meg, hogy mutassa meg magát neked. Ő valóban létezik és szeret téged. Annyira szeret, hogy meghalt érted, és a te bűneidért szenvedett azért, hogy ha elfogadod Őt és az az örök élet ingyenes ajándékát, akkor neked ne kelljen.