Nemrég a jó szamaritánus történetét 1 olvastam el néhány nyolc és kilencéves gyereknek a Biblia egyik gyönyörűen illusztrált, képregényes kiadásából, a vasárnapi iskola keretében. A történet Jézus kérdésével fejeződik be: „Mit gondoltok, a három közül melyik volt a kirabolt ember embertársa?” A törvénytanító így válaszolt: „Az, aki segített rajta.” Erre Jézus azt mondta: „Menj, és cselekedj úgy, mint ő!” 2
Egy vöröshajú szeplős kisfiú a következőt kérdezte: „Hogyan találom meg azt a felebarátot, amelyiknek szüksége van a segítségemre?“
A kérdés elgondolkoztatott. Igaz, hogy nem minden nap találkozunk olyan emberrel, akit megvertek és az utcán hever félholtan, és valószínűleg csak nagyon kevesen voltunk valaha is tanúi mások kirablásának vagy bántalmazásának.
Tovább fejtegetve a gondolatot, elképzeltem egy átlagos napomat. Valahogy így néz ki:
Fél óra elmélkedés és ima, majd rövid torna és reggeli. Általában futtában indulok, hogy elkerüljem a reggeli csúcsforgalmat. Ha netén időben érek az első találkozóra, mivel a mi afrikai városunkban szinte senki se pontos a második találkozómról már biztosan elkések, biztosítva a helyemet a többi késő között. Ettől eleve ideges leszek így szinte alig marad bennem némi együttérzés, hogy adjak egy kis aprópénzt az utcai koldusnak vagy a tolószékes öregembernek, akinek amputálták mindkét lábát.
Mindezt persze futtában. Ők lennének a felebarátaim?
Egyik találkozóról a másikra rohanok, így arra is alig van időm, hogy válaszoljak egy jó barát SMS-ére, aki beszélni akart velem néhány percet. Lehet, hogy egy megértő barát nagyon sokat jelentett volna neki abban a pillanatban. Talán ő volt az a felebarát?
Éppen csak rápillantottam egy emailre, amit egy másik jó barát írt, aki leírta, hogy mennyi nehézséggel kell éppen szembenéznie és szüksége volna valakire, akivel beszélhet erről. Na, erre most biztos nem tudok válaszolni, hiszen itt ez a rengeteg munkahelyi email. Vagy lehet, hogy éppen ő az a felebarát?
A mélygarázshoz érve azt látom, hogy a mellettem parkoló férfi hiába próbálja beindítani az autóját. Nem megy. Úgy tűnik, hogy indítókábelre lenne szüksége. Ajajj! Neki is egy jó szamaritánusra lenne szüksége, de ma az valaki más lesz. Nem én. Az én indítókábelem mélyen el van ásva a csomagtartóban, valahol a dobozok alatt, amiket útban hazafelé le kell adnom egy ismerősnél. Biztosan nem ő az a bizonyos felebarát, gondoltam, miközben sajnálkozó tekintettel beültem a volán mögé. Különben is, magam is egy segélyprojekthez sietek, és ráadásul késésben vagyok.
Ahogy átnéztem a nap vázlatát, rájöttem, hogy minden egyes nap az utunkba hoz egy-két felebarátot, csakhogy ezeket a találkozásokat nagyon könnyű félresöpörni azzal, hogy nekünk „fontosabb“ dolgunk van. Azon is elgondolkoztam, hogy nekem milyen sokszor segített már egy-egy jó szamaritánus, aki úgy döntött, hogy a felebarátja voltam és megállt, hogy segítsen. Elhatároztam tehát, hogy jobban odafigyelek az ilyen lehetőségekre és nem leszek túl elfoglalt az apró segítségnyújtásokhoz, akármilyen sűrű legyen is a napom.
A következő nap próbára tette elhatározásomat, amikor egy barátom felhívott, arra kérve, hogy egy órát vigyázzak másfél éves gyerekére, amíg ő elmegy a fogorvoshoz. Azt terveztem, hogy aznap pihenni fogok, de emlékezve előző napi ígéretemre, igent mondtam, bízva abban, hogy egy óra babavigyázás mellett is marad időm pihenni. Több is maradt. Az előző napi emailekre is válaszolni tudtam és a koldusnak is adtam pénzt. Hála az égnek, aznap senkinek sem volt szüksége indítókábelre.
Az elkövetkezendő hetek során sok felebaráttal találkoztam, és azt gondolom, hogy a számuk nem igen fog csökkenni a jövőben sem. Egyetlen mosoly, egy segítő kéz, vagy egy kis aprópénz is sokat tehet másokért. Van, akinek az is sokat jelent, ha segítünk cipelni egy nehéz szatyrot, bátorító szavakat írunk neki, meghallgatjuk vagy felhívjuk telefonon.
Meg fogunk lepődni, hogy mennyi mindent tehetünk azért, hogy megszépítsük a világot, ha eléggé figyelünk, hajlandóak vagyunk a jó szamaritánus szerepében járni és rendszeresen megkérdezzük Istent, hogy „Ki a felebarátunk.“ 3