Gondolkoztál már azon, hogy az embernek miért kell újra és újra végigjárnia a kemény ütések iskoláját? Amikor éppen felfelé haladnak a dolgok, történik valami, ami visszavet a boldogság skálán. „Miért pont én?“ „Miért pont ez?“ „Miért pont most?“ Ezek a kérdések azonban nemhogy segítenének, inkább rontanak a helyzeten. Végezetül pedig emlékeztesd magad, hogy ha most nem is érted vagy látod, hogy mi jó sülhet ki az aktuális küzdelemből, Isten tudja és látja. A tervei szerint alakul a helyzet. Dönts úgy, hogy bízol Benne és kitartasz és a végén Isten mindent a javadra fordít majd.
Nem is olyan régen az életemnek éppen egy ilyen átmeneti szakaszában jártam, valahol félúton a bizalom és a kérdőre vonás között, amikor a férjem, Ivo, a napi kocogásból visszatérve elmesélt valamit, amit útközben látott. Egy domb tetején lakunk, ahol sok virágzó fa és gyönyörű kert van. Tökéletes helyszín Ivo számára, mert nemcsak futni, de kertészkedni is nagyon szeret.
Minden reggel elhalad egy bizonyos glorieta, azaz szökőkutas, virágoskertes, füves tér mellett, és aznap reggel észrevette, hogy a fű egy bizonyos helyen kezd megbarnulni a víz hiánya miatt. A gyep többi része elég vizet kapott az öntözőrendszerből, de egy meghibásodott fej miatt az érintett rész kezdett kiszáradni.
Miközben Ivo a probléma forrását kutatta, a helyi kertész is éppen arra járt és szintén észrevette a hibát. A kertész odament a hibás locsolófejhez majd kalapácsával néhány helyen apró ütéseket mért rá. Úgy tűnik, hogy föld került a rendszerbe, ami eltömítette a fejet. A kalapácsütések pedig segítettek megtisztítani tőle. A víz azonnal spriccelni kezdett a korábban eltömődött fejből is és beterítette az elhanyagolt területet. Idővel a megbarnult terület ismét zöld és gyönyörű lesz, mint a gyep többi része.
Isten, a kertészhez hasonlóan, néha kemény ütéseket mér ránk, hogy megtisztítson, és ezáltal jobban tudjuk szépíteni kertjét.