Mindig úgy gondoltam, hogy Jonatán herceg, Izrael első felkent királyának fia a becsület és tisztesség mintaképe volt. Gondoljunk csak bele: mindenki arra számított, hogy követi majd apját, Saul királyt a trónon, de Sámuel próféta Dávidot kente fel helyette.
Ha én Jonatán helyében lettem volna, összeroskadtam volna a döntések terhe alatt. Vagy iriggyé váltam volna, úgy érezve, hogy igazságtalanság ért. Vagy pedig onnantól kezdve nem érdekelt volna a királyság sorsa.
Az az igazság, hogy ennél sokkal kisebb ügyekben is áldozatul estem már ezeknek az érzelmeknek. Az ember könnyen elfeledkezik a helyes erkölcsről, amikor úgy érzi, hogy igazságtalanság érte.
Mit tett azonban Jonatán? Egész hercegi élete során a lehető legjobb hercegként viselkedett, egészen addig a csatáig, amiben életét vesztette. 1 Hercegi szerepének betöltése alatt is figyelt, hogy tisztelje és óvja a jövendő királyt, Dávidot.
Jonatán bátor volt az országért való szolgálatában. Több ezer filiszteustól sem ilyedt meg, amikor egyedül fegyverhordozója volt segítségére. 2 Láthatólag Izrael sorsa is érdekelte, hiszen fontos szerepet töltött be apja udvarában. Jonatán egyszer azt mondta Dávidnak, hogy „Ímé az én atyám nem cselekszik sem nagy, sem kicsiny dolgot, hogy nékem meg ne mondaná.“ 3
Nem hiszem, hogy Jonatán önző érdekektől vezérelve törődött volna az országgal. Úgy túnt, nem érdekli ki a király, ameddig az ország Istent követte. Minden erejével Dávid, Isten felkentjének oldalán állt. Erre csak egy becsületes ember képes, egy olyan ember, akinek a becsülete Isten gondviselésén nyugszik.
Apja, Saul számtalanszor demonstrálta, hogy hiányzott belőle a becsületesség. Többször előfordult, hogy nem tartotta a szavát, nem engedelmeskedett Isten prófétájának és sokkal jobban érdekelte, hogy megőrizze hatalmát, mint, hogy jó király legyen. A hatalom elvesztésétől való félelem miatt sok rossz döntést hozott, amik végül a királyság és saját életének elvesztéséhez vezettek.
Most pedig beszéljünk rólam. Néhány évvel ezelőtt több problémával kellett szembenéznem a munkahelyemen. A konfliktus akkor robbant, amikor egy kollégám, aki nálam sokkal kevesebbet tett a cégért, megkapta azt az előreléptetést, ami tulajdonképpen járt nekem. Minden erőmmel a cég érdekeit képviseltem és őszintén úgy éreztem, hogy megérdemlem az előléptetést. Megpróbáltam jóindulatúan kezelni a helyzetet, de borzasztóan zavart. A „csapatszellem“ úgy tűnik, elszállt belőlem.
Utálom, amikor valamit igazságtalannak érzek. Időnként azt gondolom, hogy egy másik ember igazságtalan cselekedete vagy hozzáállása felment a negatív reakció felelőssége alól. Vagy ami még ennél is rosszabb, azt hiszem, hogy ez egyenesen feljogosít saját rossz hozzáállásomra.
Vagy egy hétig főttem saját levemben és sajnáltattam magam, mire végre rászántam magam, hogy imádkozzak. Találd ki, hogy kit juttatott Isten az eszembe? Eltaláltad. Jonatán volt az. Isten emlékeztetett Jonatánnak Dávid iránt érzett szeretetére és arra, hogy Jonatán nem kérdőjezezte meg Isten választását. Jonatán valószínűleg jó királlyá vált volna, de Isten Dávidot választotta, Jonatán pedig bízott Isten döntésében.
Ahhoz, hogy valaki megállja a helyét az Isten által neki szánt helyen, akkor is, ha az nem jár különösebb presztízzsel, igazi becsületesség szükséges. Csak egy igazán nagy ember képes arra, hogy felismerje, milyen szerepet szán neki Isten és hajlnadó legyen becsületesen betölteni, anélkül, hogy folyton azt figyelné, vajon mások nem kaptak-e fontosabb helyet, Ahogy történetemből kiderül, nem sikerült még felnőnöm ehhez az erkölcsi szinthez.
Azt kellett megtanulnom, hogy a tetteimet összhangba hozzam a hitemmel. Számomra ez vált a személyes tisztesség definíciójává és ez az a kérdés, amit felteszek magamnak, ha tudni akarom, hogy jó döntést hozok-e egy adott helyzetben: „Vajon a tetteim összhangban vannak-e a hitelveimmel?“ Csak akkor mondhatom magam igazán becsületesnek, ha erre a kérdésre egyértelmű igennel tudok válaszolni.
A történet boldog véget ért, mivel idiővel képes voltam a tetteimet összhangba hozni a hitelveimmel. Megtanultam, mekkora értéke van annak, amikor helytállok ott, ahová Ísten helyezett, és a feletteseim hamarosan észrevették ezt.