Nem szeretem a hideget, és a jeges, havas teleket. Ez az oka annak, hogy évekig éltem Mexikóban, mégpedig igen boldogan. Most azonban Kanadában élünk a feleségemmel és tegnap havazott. Az évnek ebben a szakaszában kicsit korainak számít a hó, és bár a nagyja nem maradt meg, a hópelyhek sejtetni engedték, hogy mi vár ránk. A legtöbb éjszaka fagypont alá esett a hőmérséklet és nappal se volt sokkal melegebb. Mondtam már, hogy nem szeretem telet?
Mondják, hogy jobb, ha az ember felkészül az eseményekre, de az én esetemben azon morfondíroztam, hogy vajon a tél várása nem tetézi-e azt, amit majd később ki kell állnom. A Biblia ugyanis pontosan az ellenkezőjét tanácsolja. „Ne aggódjatok tehát a holnapért, mert a holnap majd aggódik magáért.“ – mondta Jézus a tanítványainak. „Elég minden napnak a maga baja.“ [Máté 6:34] Ez nem azt jelenti, hogy nem szabad felkészülni a jövőre, hanem azt, hogy nem szabad hagynunk, hogy az esetleges rossz események miatt aggodalom elrontsa a jelent.
Jakab az mondja, hogy a holnapot ne vegyük biztosra. „Tehát akik azt mondjátok: Ma vagy holnap elmegyünk abba a városba, és ott töltünk egy esztendőt, kereskedünk és nyereséget szerzünk; azt sem tudjátok, mit hoz a holnap! Mert a ti életetek olyan, mint a lehelet, amely egy kis ideig látszik, aztán eltűnik. [Jakab 4:13-14]
Lehet, hogy már holnap se leszek itt, nemhogy télen! Úgy járhatok, mint Mark Twain, aki azt írta: „Öreg vagyok és sok bajt megértem, amelyek többsége meg se történt.“
Ha az ember belegondol, a kitartás nem is olyan nehéz. Ha képes vagyok az adott napra koncentrálni, minden egyes elmúló nap egyel kevesebb ok az aggodalomra. Ha megélek egy napot, a következő már nem is fog olyan nehéznek tűnni. Tehát amikor a hó majd az ablakok tetejét is eléri, az egyszerűen annyit jelent, hogy a tél derekán járunk és hamarosan vége lesz.
Túl fogom élni. Talán még síelni is megtanulok.