A történészek számára Jézus létezése ugyanolyan egyértelműek és nyilvánvalóak tényeken alapul, mint Julius Caesar. Nem csupán az Újszövetség írásaiból kaphatunk róla pontos képet, hanem ősi, nem bibliai kéziratok tucatjai is megerősítik, hogy Jézus valódi történelmi személyiség volt, aki az első század elején Palesztinában élt.
Ha egyetlen szóval kéne jellemeznünk Jézust, talán a “páratlan” lenne a legkifejezőbb. Az üzenete egyedülálló volt. Az állítások, amelyeket magáról tett, rendkívüliek voltak. A csodái is különlegesek voltak. A világra gyakorolt hatása pedig felülmúlhatatlan.
Jézus életének egyik kiemelkedő és tagadhatatlanul egyedülálló részlete, hogy évszázadokkal a születése előtt szó szerint több száz olyan részletes jóslat és prófécia hangzott el, amelyek konkrét részleteket vetítettek előre a születéséről, életéről és haláláról, amelyeket egyetlen halandó ember sem tudott volna beteljesíteni. Az Ószövetségben több mint 300 ilyen jóslat található a “Messiásról” vagy “Megváltóról”, amik évszázadokkal Jézus születése előtt írtódtak.
Kr. e. 750-ben Ézsaiás próféta megjövendölte, hogy “Ezért ád jelt néktek az Úr maga: Ímé, a szűz fogan méhében, és szül fiat, s nevezi azt Immánuelnek.” 1 Hét és fél évszázaddal később Gábriel angyal meglátogatott egy Mária nevű fiatal izraeli szüzet, és bejelentette neki, hogy fiút fog szülni, akit Emmánuelnek fognak hívni, ami azt jelenti: “Isten velünk”.
Az Újszövetség szerint “Mária így szólt az angyalhoz: “Hogyan lehetséges ez, mivel én férfit nem ismerek? Az angyal így válaszolt neki: A Szentlélek száll reád, és a Magasságos ereje árnyékoz be téged, ezért a születendőt is Szentnek nevezik majd, Isten Fiának.” 2
Bár szószerint a világegyetem uralkodója és királya volt, mégis úgy döntött, hogy nem az emberi kormányok elit és hatalmas tagjai jelenlétében, előkelő palotában fog megszületni. Ehelyett inkább a legszerényebb és legalantasabb körülményeket választotta, egy istálló koszos padlóján, a szarvasmarhák és a szamarak között, rongyokba burkolózva, és az állatok etetővályújába fektetve.
Amikor Jézus elkezdte élete munkáját, mindenfelé elment, jót cselekedett, segített az embereken, szerette a gyermekeket, meggyógyította a szívfájdalmakat, erősítette a megfáradt testeket, és Isten szeretetét vitte mindenkinek, akinek csak tudta. Nemcsak hirdette az üzenetét, hanem úgy is élt, mint egy közülünk. Nemcsak az emberek lelki szükségleteit szolgálta, hanem sok időt töltött azzal is, hogy fizikai és anyagi szükségleteiket is szolgálta, csodálatosan meggyógyította őket, amikor betegek voltak, látást adott a vakoknak, hallást a siketeknek, megtisztította a leprásokat, feltámasztotta a halottakat. Ételt adott a tömegeknek, amikor éhesek voltak, és mindent megtett, amit csak tudott, hogy megossza az életét és szeretetét.
Közvetlenül letartóztatása és keresztre feszítése előtt, tudván, hogy hamarosan újra találkozik mennyei Atyjával, Jézus imádkozott: „most te dicsőíts meg, Atyám, önmagadnál azzal a dicsőséggel, amely már akkor az enyém volt tenálad, mielőtt még a világ lett… mert szerettél engem már a világ kezdete előtt.”3
A mindenség Teremtője önként megfosztotta magát korlátlan hatalmától, és egy apró, tehetetlen csecsemő formájában jött el. A minden bölcsesség és tudás forrásának meg kellett tanulnia írni, olvasni és mindent, hozzánk hasonlóan. Otthagyta mennyei trónját, ahol számtalan angyal imádta Őt, ahol a világegyetem minden serege az Ő parancsnoksága alatt állt, és egy szolgáló helyét foglalta el. Végül pont azok gúnyolták és nevették ki, azok üldözték és végezték ki, akiknek megmentéséért jött.
A Biblia azt mondja, hogy Jézus “…olyan főpap, aki megindul erőtlenségeinken, ….aki hozzánk hasonlóan kísértést szenvedett mindenben, de nem vétkezett.”4 Képzeld csak el! Szó szerint, Isten Fia e világ polgárává vált, hús-vér férfiként az emberiség része lett, hogy szeretetével megváltson minket, és számunkra kézzelfogható módon kifejezésre juttassa együttérzését és gondoskodását, hogy megérthessük az Ő igazságát.
A legtöbben a szívük mélyén tudják, hogy valami hiányzik az életükből. Még amikor kívülről úgy is tűnik, hogy mindenük megvan – pénz, pozíció, család, barátok, minden, amiről azt gondolják, hogy boldoggá teheti őket – még akkor is, van egy üresség bennük, egy éhség, amit semmi sem elégít ki igazán. Jézus azt mondta, hogy Ő az élet kenyere, aki betölti szívünk “éhségét és szomjúságát.” 5 Oly gyakoran előfordul, hogy a magány, az üresség és az elégedetlenség jellemzi egy ember életét. Azonban mindezek helyébe tartós béke és öröm léphet, ha Hozzá fordulunk.
Jézus azt is állítja: “Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csak énáltalam.”6 Ez egy rendkívüli állítás – valójában a szíve és lelke az Újszövetség írásainak – hogy egyedül Jézus az út az örök élethez, az üdvösséghez és az Istennel való együttléthez.
Jézus élete és tanításai egyetemes értékűek. Isten elküldte Fiát, hogy mindenkinek, minden férfinak és nőnek, minden nemzetségnek megmutassa, milyen is Ő maga, és szabadon megismerhessük az Ő nagy szeretetét és igazságát. Az emberek néha megkérdezik: “Miért nem lehet, csak úgy, ‘Isten szeretetéről’ beszélni? Miért kell folyton Jézus nevéhez ragaszkodni? Miért zár ki minden mást a kereszténység?”
Ha Jézus Isten Fia, és Isten Jézust választotta, hogy kinyilatkoztassa magát a világnak, akkor maga Isten ragaszkodott ehhez. A Biblia azt mondja: “mindenki úgy tisztelje a Fiút, miként tisztelik az Atyát. A ki nem tiszteli a Fiút, nem tiszteli az Atyát, a ki elküldte őt.”7
Nincs más módja annak, hogy békét kössünk Istennel. Ő semmilyen más feltételt, semmilyen más alkut nem fogad el. Jézusban úgy teljesedett be az az egyetlen dolog, ami az emberiség üdvösségéhez és megváltásához szükséges, hogy annak soha többé ne kelljen újra megtörténnie. Éppen ezért teljes bizonyossággal állíthatjuk, hogy az emberiség legnagyobb betegségére csak egyetlen gyógymód létezik – Jézus.
Aki komolyan és nyitott szívvel vizsgálja a Názáreti Jézusra vonatkozó történelmi tényeket nem tagadhatja le azokat. Sőt, egyáltalán nincs okunk kételkedni abban, hogy halála után is valami hihetetlen dolog történt, aminek hatására az elcsüggedt követők kicsiny csapatából egy olyan erőteljes tanúságtevő csoport alakult ki, amit a Róma császár üldöztetése sem tudott megállítani. A tanítványok – látván a kegyetlenséget, amivel Urukat keresztre feszítették – megtörten és elkeseredetten azt gondolták, reményeik meghaltak, álmaik pedig szertefoszlottak. Azonban három nappal Jézus halála után, hitük oly drámai módon kapott újra lángra, hogy azt semmilyen földi erő nem volt képes kioltani.
Az Újszövetség szerint, feltámadása után Jézus több mint 500 szemtanúnak jelent meg személyesen 8. “Isten feltámasztotta őt a halálból.”9 – ez volt az a mindenhol vízhangzó üzenet, amelyet első tanítványai bátran hirdettek az egész világon.
És Jézus eredeti követőinek ez a maroknyi kis csoportja az egész világnak elmondta a jó hírt, hogy Isten nemcsak azért küldte Fiát a világba, hogy megtanítson minket az Ő igazságára és a szeretetére, hanem azért is, hogy megértsük, Jézus értünk szenvedett, és feltámadt a sírból. Jézusnak köszönhetően, mi akik ismerjük Őt és hiszünk benne, soha többé nem kell félnünk a haláltól, mert Jézusnak köszönhetően megmenekültünk és úton vagyunk a mennybe.