Számtalan történet és példázat szól a kezdeti apró eredményekről, amelyek aztán jóval nagyobb célokhoz vezettek. Hadd meséljek a saját kezdeti bukdácsolásaimról.

Egy idegen megjegyzése elgondolkodtatott arról, hogy irányt kéne változtatnunk a szociális munkánkban, amit akkoriban végeztünk. A hely, ahol dolgoztunk, nem hozott sok maradandó eredményt, egyáltalán nem értük el azt, amit reméltünk. Fáradozásaink hiábavalónak tűntek, és minden egyre frusztrálóbbá vált.

Fogalmam sem volt, hogy pontosan mit kellett volna megváltoztatni, ám egy nap, amikor a legkevésbé számítottam rá, egy találkozás beindította a dolgokat. Egy iroda recepcióján vártam, miközben beszélgetésbe elegyedtem egy idegennel. Üzletember volt Afrikából, és hatalmas szeretettel beszélt az országáról, a táj szépségéről, az emberekről, de a társadalmi egyenlőtlenségekről és a szegénységről is.

Visszagondolva erre a találkozásra, rájöttem, hogy a beszélgetés nyomán új gondolat fogant meg a fejemben, mint a jó mag a termékeny talajban. Először csak egy aprócska szem volt, de ahogy további figyelmet szenteltem neki, egy ötlet kezdett kicsírázni belőle. Nem sokkal később az ötlet kezdett tervvé alakulni, ami először ijesztőnek, de mégis izgalmasnak tűnt, különösen, mivel azzal járt, hogy jelentősen megváltoztassuk a működésünk helyszínét és módját. Rengeteg ima és eszmecsere mentén, lassan kialakult a terv, és elkezdhettünk cselekedni. Apró és bátortalan lépésekkel haladtunk abba a félelmetesnek tűnő irányba, amelyet Isten mutatott – az ismeretlenbe, ahol idővel szilárd alapokat fektettünk le.

Az afrikai környezet és egy közösségi munka felállításának kezdeti szakasza alaposan próbára tette a hitünket, elszántságunkat és türelmünket. Számtalan kihívást kellett legyőznünk, folyamatosan előre nem látható akadályokba ütköztünk. Végül több évnyi próbálkozás eredményeként egy maradandó segélyprojektet raktunk össze.

Visszatekintve, elképesztő sikereket értünk el annak az aprócska kis löketnek köszönhetően, ami elindított minket. Mára már a jól bevált tevékenységünk – a társadalom peremére szorult közösségekért végzett szolgálatunk – a 27. évét ünnepelheti. Az első ingatag lépések és a jelentéktelennek tűnő kezdeti lépések óta több ezer szegény családnak segítettünk, elhagyott gyermekeknek biztosítottunk oktatást, majd munkalehetőséget, és megszámlálhatatlan élet változott meg pozitívan.

Azóta megtanultam, hogy nem szabad alábecsülni egy gondolat, egy kezdődő ötlet vagy egy álom erejét, amelyet Isten ültet a szívünkbe, amit ha követünk, meghatározó irányba terelhet, és újabb, nagyszerűbb dolgokhoz vezethet minket. Erről egy történet jut eszembe, amit nemrég olvastam.

Az első “ló nélküli kocsit” 1769-ben egy Nicholas-Joseph Cugnot nevű francia ember építette. Ez egy hatalmas, háromkerekű, gőzzel hajtott tüzérségi gép volt, ami szinte ’száguldott’ a maga 3,6 km/órás sebességével.

Nehéz elképzelni, hogy abban az időben bárki is hasznosnak találta volna Cugnot ló nélküli kocsiját. Nagyon drága volt, kimondottan zajos, és nem tudta felvenni a tempót még a legidősebb lovakkal sem. A ló nélküli kocsiból mégis forradalom nőtt ki. Néha emlékeztetnünk kell magunkat arra, hogy nem baj, ha kicsiben kezdünk. Sose tudhatjuk, idővel talán pont abból az őrültnek tűnő jelentéktelen ötletünkből valami nagyszerű születik.

Jézus a következőképpen mutatott rá a kis dolgokban rejlő lehetőségekre:

“Hasonló a mennyek országa a mustármaghoz, amelyet vesz az ember, és elvet a szántóföldjébe. Ez ugyan kisebb minden magnál, de amikor felnő, nagyobb minden veteménynél, és fává lesz, úgyhogy eljönnek az égi madarak, és fészket raknak ágai között. Más példázatot is mondott nekik: Hasonló a mennyek országa a kovászhoz, amelyet vesz az asszony, belekever három mérce lisztbe, míg végül az egész megkel.”1

Ha odafigyelünk Isten “suttogására” a szívünkben, és kapcsolatban maradunk Vele és az életünkre vonatkozó tervével, még a lehetetlennek tűnő dolgok is valósággá válhatnak.


  1. Máté evangéliuma 13:31-33 RUF