Nem emlékszem, hogy ezt a verset valaha olvastam volna korábban. Vagy legalábbis nem tűnt fel annyira, mint most. Talán azért, mert Zofóniás könyve nem tartozik a Biblia ismertebb részei közé. „Veled van Istened, az ÚR, ő erős, és megsegít. Boldogan örül neked, megújít szeretetével, ujjongva örül neked.“ 1
A világegyetem hatalmas Istene annyira szeret engem és annyira boldog, hogy az élete része vagyok, hogy örömdalra fakad és világgá kürtöli a hírt! Csodálatos és bátorító kép, különösen, amikor az ember éppen távolinak érzi magától Istent.
Jézus azt mondta, hogy a legnagyobb parancsolat szeretni „Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből.“ 2 Azonban nehéz olyasvalakit szeretni, akit nem ismerünk, én pedig rájöttem, hogy egyáltalán nem ismerem olyan jól Jézust, mint szeretném.
Mindenkinek van családja és barátai – olyan emberek, akiket jól ismer. Azután vannak olyan emberek, akikkel időt tültünk vagy ismerünk, nem feltétlenül a saját döntésünk alapján. Ilyenek lehetnek például a munkatársaink vagy iskolatársaink, stb. Azután vannak olyan emberek, akiket felszínesen ismerünk csak, akikkel csak néhanapján találkozunk és talán még a nevükre is nehezen emlékezünk vissza. Emellett vannak olyan emberek is, akikkel sohase találkoztunk, de mondjuk olvastunk róluk vagy követjük őket a közösségi méidumokon. A kérdés az, hogy Jézus vajon melyik kategóriába tartozik nálunk?
Persze Isten természete annyira mindent átölelő és összetett, hogy ember sohasem ismerheti meg teljesen. Az élet azonban arról szól, hogy minél jobban megismerjük 3, minél többet megtudjunk Róla és minél jobban élvezzük a társaságát. Ahogy Pál apostol írta: „az összes többi dolgot is teljesen értéktelennek tartom ahhoz képest, hogy egyre jobban megismerhetem Krisztus Jézust, az én Uramat“ 4