Nemrégiben vettem észre, hogy téves elképzelésem volt arra nézve, hogy hol élt Jézus gyermekként és fiatal éveiben. Mindig is tisztában voltam azzal, hogy Galilea Izrael északi részén fekszik, meglehetősen messze a nagyvárostól, Jeruzsálemtől. Azonban csak mostanság értettem meg, hogy Galilea valóban “a puszta közepén” van, és hogy ez milyen hatással volt Jézusra, a követőire, valamint a korabeli zsidókra. Hadd adjak egy kis hátteret.
Maga Galilea nagyrészt egy zord, dombokkal körülölelt, eldugott vidék, amely sok száz éven át kívül esett a zsidó kultúra és élet főáramán. Salamon király halálakor a kettészakadt Izraelben, Galilea az északi királysághoz tartozott, amely elhagyta az egyetlen igaz Isten imádatát, és i. e. 721-ben hódítók kezére került. Az uralkodó osztályt és a városlakókat elhurcolták, de úgy tűnik, hogy a szegények ott maradtak, és folytatták túlélési küzdelmüket.
Később, Kr. e. 586-ban a déli királyságot is meghódították a babilóniaiak, és elhurcolták az ottani lakosságot is, akiknek végül megengedték, hogy visszatérjenek, és újjáépítsék a templomukat. Ezzel együtt összeállították a Tórát, a Biblia első öt könyvét, és innentől a kormányzásukat és vallásukat erre az öt könyvre összpontosították, de továbbra sem érintkeztek az északi királyság maradványaival, akik Galileában éltek.
Végül mindkét terület a görög Szeleukidák uralma alá került, mígnem a Jeruzsálem környéki zsidók fellázadtak, és a Makkabeusok vezetésével kivívták függetlenségüket. Hatalomra kerülve, a Makkabeusok sorra meghódították a körülöttük lévő területek, i. e. 100 körül elfoglalták Galileát is, és törvényeikkel – a Biblia első öt könyvének törvényeivel – uralták a népeket. Így illeszkedtek be a galileaiak a zsidó vallásba és életmódba.
A Jeruzsálem környéki zsidók nyilvánvalóan nem tartották sokra a galileaiakat. A Péternek tett megjegyzésekből, amiket Jézus tárgyalásának éjszakáján kapott, kiderül, hogy a nyelvjárásuk is más volt: „Bizony, közülük való vagy te is, hiszen a kiejtésed is árulkodik rólad.” 1 Talán még maga Jézus is olyan akcentussal beszélt, amely a júdeaiak számára furcsán hangzott.
A főpapok és a farizeusok nyilvánvalóan nevetséges elgondolásnak tartották, hogy egy próféta, főleg a Messiás Galileából jöjjön. Még Nikodémust is kigúnyolták, aki maga is a főtanács tagja volt, amiért azt gondolta, hogy ez lehetséges: “Nézz utána és lásd be, hogy Galileából nem támad próféta!”2 Úgy tűnik, Jézus szülőfaluja különösen rossz hírnévnek örvendett. János beszámol róla, hogy Jézus egyik apostola, Nátánáel is megkérdőjelezte a hírt, amit hallott: „Származhat-e valami jó Názáretből?”3.
Még a rómaiaknak sem volt jó véleményük a helyről. Az Apostolok Cselekedeteiben olvasható, hogy egy bizonyos galileai Júdás lázadást kezdeményezett mielőtt megölték és követői szétszéledtek volna (lásd Apostolok Cselekedetei 5:37). A rómaiak Jézus születésének évében szintén levertek ott egy lázadást, és lerombolták Szefóriszt, Galilea legfontosabb városát, amely csak rövid távolságra volt Názárettől.
Sokan nem tudják, hogy Jézus tevékenységének nagy részét Galileában végezte. A feljegyzések szerint nagyon ritkán járt Júdeában. Nem is csoda, hogy a kulturális és szellemi elit nagy részétől kemény fogadtatásban részesült. Néha elgondolkodom rajta, hogy vajon ha akkoriban éltem volna, milyen gyorsan fogadtam volna el Őt és tanításait.
De követték Őt. Nem csak galileaiak, hanem zsidók is a Földközi-tengeri minden tájáról. Alig 50 nappal gyalázatos kivégezése után, zsidók ezrei gyűltek össze Jeruzsálemben a vallási ünnepükre, de úgy döntöttek, hogy ez a galileai nem csupán egy próféta, hanem a régóta várt Messiás volt, és lelkesen szívükbe fogadták a születendő kereszténységet. Mi ütött beléjük?
A válasz az, hogy Isten! Oly jelentős módon érintette meg őket, hogy eredményeképpen elindult a keresztény mozgalom. Hamarosan nemcsak zsidók, hanem a Római Birodalom számtalan nemzetéből és azon túlról is érkeztek emberek, akik hitüket vetették az utolsó kis porfészekből származó Istenben. Több mint 300 évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy ne csupán elfogadott, hanem kimondottan előnyös legyen kereszténynek lenni. Mégis, ha belegondolunk, hogy mindez a római világ legproblémásabb tartományának vitathatatlanul legjelentéktelenebb részéből indult egy olyan emberrel, aki körülbelül három even át prédikált, és harmincéves korában bűnözőként kivégeztek, akkor ez megdöbbentő.