Az Istennel való kapcsolatunk egyik kulcsfontosságú eleme az ima, hiszen ez a legfőbb kommunikációs eszközünk a Teremtőnkkel. Imádságban képesek vagyunk beszélgetni Vele.

Keresztényként, a Jézus által kapott üdvösségnek köszönhetően, mint Isten gyermekei megkaptuk azt a hihetetlen kiváltságot, hogy beléphetünk az Ő jelenlétébe. Beszélgethetünk Vele, dicsérhetjük, magasztalhatjuk és imádhatjuk Őt, kifejezhetjük az iránta érzett szeretetünket, és megköszönhetjük mindazt, amit eddig tett, és amit még ezután tesz majd értünk. Nyíltan megoszthatunk Vele bármit, ami a szívünket nyomja, elmondhatunk mindent, amire szükségünk van, és amit gondolunk. A nehézségek idején közbenjárhatunk másokért. Hozzá tudunk fordulni, és segítségét kérhetjük. Elmondhatjuk mennyit jelentenek számunkra az általa teremtett gyönyörű dolgok, és hálát adhatunk a rengeteg áldásért, amivel eláraszt minket.

Beszélhetünk arról, amikor gyengék és fáradtak vagyunk. Nem kell elrejtenünk, ha rosszat tettünk és vétkeztünk, beismerve ezeket a bocsánatát kérhetjük, és Ő meg is bocsát. Akár örülünk, akár szomorúak vagyunk, jó vagy rossz egészségben, gazdagság vagy szegénység idején, bármikor beszélhetünk Vele, mert Ő nemcsak megteremtett, hanem teljes szívéből szeret minket. A kapcsolatunkon keresztül részese szeretne lenni életünk minden eseményének.

Az ima az az eszköz, ami lehetővé teszi, hogy megkérjük Istent, hogy vegyen részt mindennapi életünkben, aminek segítségével a legközvetlenebb és bensőségesebb módon bevonhatjuk Őt a dolgainkba. Amikor imádságban járulunk elé, azt szeretnénk, hogy aktívan vegyen részt akár a mi, vagy mások életében, akikért imádkozunk. Az ima közvetíti felé a helyzetünk valóságát, hogy szükségünk van Rá, és vágyunk a jelenlétére. Az imán keresztül történő kommunikáció a módja, hogy közelebb kerüljünk Istenhez, és elmélyítsük Vele a kapcsolatunkat.

Az evangéliumok tanításai az imáról

A négy evangéliumban, Jézus mindig az Atyjához fordult, amikor imádkozott, és erre tanította tanítványait is. A Jézusba vetett hit által mi is Isten gyermekei lettünk (János 1:12) és az imán keresztül Atyánk elé járulunk. Pont úgy, ahogy képesek vagyunk egy bensőséges kapcsolatra a földi apánkkal, ugyanúgy megteremthetjük ezt Istennel is.

Míg egyrészről, Jézus azt tanította, hogy az Ő nevében imádkozzunk az Atyához, az evangéliumokban arról is beszél, hogy Hozzá imádkozzunk. “Akármit kértek majd az én nevemben, megcselekszem azt, hogy dicsőíttessék az Atya a Fiúban. Ha valamit kértek (Tőlem) az én nevemben, én megcselekszem azt.” (János 14:13-14 kiegészítve az angol Jakab király-féle Biblia fordítása alapján)

Jézus a példabeszédeiben olyan helyzetekkel szemlélteti az imát, mint például a szomszéd, aki éjfélkor megy át a barátjához, hogy kölcsönkenyeret kérjen (Lukács 11:5-8), vagy az igazságtalan bíró, aki végül mégis meghallgatta az asszony könyörgését (Lukács 18:1-8). A történeteken keresztül kiemeli, hogy ha még egy barát vagy egy igazságtalan bíró is meghallgatta a hozzájuk intézett kéréseket, mennyivel inkább meghallgat minket a mennyei Atyánk. Vagyis, határozottan bízhatunk abban, hogy nagylelkű és szerető Atyánk mindig meghallgatja imáinkat (Máté 7:9-11).

A farizeus és a vámszedő példabeszédében Jézus az alázatról és az imában való bűnbánatról beszél (Lukács 18:10-14). Jézus azt tanította, hogy az imában kerülni kéne az önteltéget és az elbizakodottságot, amelyek az imádkozó egyénre fordítják a figyelmet; az imának a szív és az indíték őszinteségéből kellene fakadnia (Máté 6:5-6). Példát mutatott, hogy megtanuljunk imádkozni elvonultságban (Lukács 6:12), hálaadással (János 6:11), amikor döntések előtt állunk, és amikor másokért járunk közben (János 17:6-9).

Az imának létfontosságú szerepe van a lelki életünkben, az Istennel való kapcsolatunkban, meghatározza a belső növekedésünket és keresztényi hatékonyságunkat. Jézus visszavonult a napi elfoglaltságoktól, és időt szánt rá, hogy egyedül imádkozzon és eredményesen járt közben másokért. Példája utat mutat mindazoknak, akik a nyomdokaiban szeretnének járni.

Az imádság nem egy egyirányú kommunikáció, ahol mi beszélünk, és elvárjuk, hogy Isten csak figyeljen ránk. Az ima idején nyitottnak kell lennünk, hogy meghalljuk, amit Isten szeretne mondani nekünk, akár a Biblián, akár istenfélő tanítók vagy prédikátorok előadásain, írásain keresztül, vagy azáltal, hogy elcsendesedve, szívünket kitárva meghalljuk az Ő hangját, amint személyesen szól hozzánk.

Isten sokféleképpen beszélhet hozzánk: van amikor különböző benyomásokat nyújt, máskor egész gondolatokat helyez az elménkbe, bibliai verseket elevenít meg számunkra, vagy a Lelkének hangján szól a szívünkhöz. Az ima egy beszélgetés, egy kétirányú kommunikáció. Tehát azon túl, hogy arra kérjük Istent, hallgasson meg minket, nekünk is biztosítanunk kell a lehetőséget, hogy beszélhessen hozzánk.

Az imádság az a kommunikációs eszköz, ami áltak beléphetünk és ott is maradhatunk Isten jelenlétében. Amikor gyermekeiként mennyei Atyánk karjaiba borulunk, bármit kérhetünk Tőle és mindent rábízhatunk. Megérezhetjük a felénk való szeretetét, és biztosít a gondoskodásáról.