21 éves voltam, amikor először kezembe fogtam a Bibliát. Akkoriban annyira keveset tudtam róla, hogy még azt sem értettem, hogy az evangéliumok négy különálló beszámolót tartalmaznak Jézus életéről és szolgálatáról. Így aztán, hiába javasolta valaki, hogy János evangéliumát olvassam először, én a azámomra leglogikusabbnak tűnő helyen, az Újszövetség elején kezdtem, Máté evangéliumával.
Mire János evangéliumához értem, Jézus teljesen lenyűgözött. Minden kérdésre tökéletesen válaszolt, és minden helyzetben pontosan tudta, mit kell tennie. Úgytűnt, mintha engem is megértene, és pontosan tudná, mire van szükségem. Rájöttem, hogy a szavai erőteljesek és élőek, mert Ő él!
Közel kétezer éven átívelő szavai olyan hatással voltak rám, mint addig még semmi más. Végül, amikor eljutottam János 15. fejezetéhez: – “Barátaimnak mondalak benneteket, mert amit hallottam Atyámtól, azt mind tudtul adtam nektek.” (János 15:15 SZIT) – úgy éreztem, közvetlenül hozzám beszél. Jézus engem nevezett a barátjának! Annyira izgatott lettem! Nem tudtam nyugton ülni, el akartam mondani az egész világnak.
Néhány hónappal korábban történt, hogy elmondtam a megtérő imát, de addig semmi sem változott, amíg nem kezdtem el egy nyitott és befogadó szívvel olvasni a szavait. Erőteljesek és élőek az Ő szavai, és ami a legcsodálatosabb, hogy személyesek. Felfedeztem, hogy Jézus még ma is közvetlenül és személyesen beszél követői szívéhez, és az Igéjén keresztül útmutatást nyújt az életünkhöz.