Gyerekként, bármit játszottunk is, mindig gyűlőltem veszíteni. Számomra elfogadhatatlan volt, ha nem a tökéletes számot dobtam, ha nem találtam célba, vagy ha képtelen voltam tökéletes módon kijátszani a kártyákat. Manapság még mindig sokkal szívesebben nyerek, mint veszítek, de már nem célom mindenáron nyerni, és elég a boldogságomhoz, ha tudom, hogy megtettem minden tölem telhetőt. A hatéves kisfiamban is magamat látom, amikor kűzd azzal, hogy a dolgok néha nem úgy alakulnak, ahogyan ő szeretné, és imádkozom, hogy könnyebben megtanulja ezt a leckét.
Bármilyen tevékenységet is folytatunk, az élet sokkal többről szól, mint csupán nyerni, mégis a legtöbb ember konkrét elképzelések mentén értékeli saját magát. Persze győztesek lehetünk, amikor boldog a családi életünk, sikeres karriert építünk, vagy egy igazán szoros baráti kör vesz körül. Ezek valóban fontos dolgok. Az emberi természetünkből fakad, hogy boldog és sikeres életre törekszünk. Keresztényként azonban, az elsődleges célunk, hogy az életünk összhangban legyen Isten Igéjével és az Ő útjaival. Ez Isten definíciója a győzelemre.
Egyszer megkérdezték Jézust, hogy mi a legnagyobb parancsolat. Válasza megmutatja, hogy az Ő szemében mit jelent a győzedelmes élet: “Jézus pedig monda néki: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez az első és nagy parancsolat. A második pedig hasonlatos ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat.“ 1
Ez egy elég egyszerű meghatározás, de persze nem olyan könnyű megfelelni neki, nem igaz? Szerencsére nem vagyunk egyedül. Lehet, hogy Istent nem érdekli, ki nyeri meg a teniszmeccset vagy a kártyapartit, de azokban a dolgokban, amelyek igazán számítanak számíthatunk a segítségére, mert azt akarja, hogy győzedelmesek legyünk. “Hála legyen Istennek, aki Krisztusban mindig győzelemre segít minket.” 2