Egy csodálatos dolog történt ma a hittanórán. A kicsikkel való órám után, a nagyobb gyerekeknek tartottam alkalmat, ahol alkalmuk volt kérdezni.
Csupán öt tini lány ült bent; elég félénkek és visszafogottak voltak. Kezdésként, először mindenki elmondhatta, mi tetszett neki az aznapi leckében, ami arról szólt, Isten mennyire szeret mindannyiunkat.
Egyszer csak, az egyik lány heves érzelmekben tört ki: “Azt mondják, hogy sötét vagyok, mint az ördög!” Egy másik lány is bátorságra kapott, ahogy kifakadt belőle, milyen becsmérlő megjegyzéseket kap a hajával kapcsolatban. Úgy tűnt, a beszélgetés teljesen negatív fordulatot vesz, amikor Isten, mintegy ajándékként megadta, hogy az Ő szemeivel láthassam ezeket a lányokat. Így elképesztően gyönyörűek és értékesek lettek a szememben is!
“Szeretném, hogy mindannyian mondjátok utánam: Isten gyermeke vagyok. Isten szerint gyönyörű vagyok. Nem fogok hallgatni mások becsmérlő megjegyzéseire, mert Isten pontosan olyannak teremtett, amilyennek Ő akart.”
Amíg szavaimat ismételték, szemeikből egyre erősebb önbizalom ragyogott. Egyikőjük nevetve mondta: “Ó, most olyan jól érzem magam! Hazamegyek, fogom a Bibliámat, és Jézus szeretetéről fogok olvasni. Mire befejezem, és becsukom a könyvet, azt mondom majd: “Jézus szeret engem!”
A gyülekezetünk nagyon rossz környéken működik. Errefelé nem hiszem, hogy bárki őszintén szépnek és fontosnak tartaná a lányokat. De azon a napon Isten biztosította a lehetőséget, hogy leleplezzük az addig elhangzott hazugságokat, hogy helyükbe önbecsülés és önbizalom épüljön, az Ő szeretetével a középpontban, Aki soha nem változik.
A lányok gyönyörűek Isten számára. Ami pedig még ennél is fontosabb, hogy mennyire szereti Őket. Engem is szeret. Téged is. Gyönyörű vagy.