Pál apostol az 1. Timótheus 6:8-10-ben beszélt a gazdagságról: „De ha van élelmünk és ruházatunk, elégedjünk meg vele. Akik pedig meg akarnak gazdagodni, kísértésbe meg csapdába, sok esztelen és káros kívánságba esnek, amelyek az embereket pusztulásba és romlásba döntik. Mert minden rossznak gyökere a pénz szerelme, amely után sóvárogva egyesek eltévelyedtek a hittől, és sok fájdalmat okoztak önmaguknak.“ Nem az a baj, ha az embernek van pénze, hanem az, ha a pénz a mindene. Nem az a legfontosabb, hogy kevés vagy sok pénzünk van, hanem az, hogy hogyan állunk hozzá lelkileg.

A zsidó kultúrában a szegénységet gyakran a képesség hiányával tették egyenlővé vagy a bűn eredményének tekintették. A János 9:1-3-ban tanítványai megkérdezték Jézust: „Mester, ki vétkezett: ez vagy a szülei, hogy vakon született?“ „Jézus így válaszolt: “Nem ő vétkezett, nem is a szülei, hanem azért van ez így, hogy nyilvánvalóvá legyenek rajta Isten cselekedetei.“ Miközben az emberek hajlamosak a szegénységet vagy egyéb bajokat az egyes emberek bűneivel összefüggésbe hozni, Isten gyakran használja az ilyen körülményeket, hogy tervét tökéletesítse.

A gazdag fiatalember története a Márk 10:17-22-ben megmutatja, hogy a gazdagság időnként lelki akadályt gördíthet az ember elé. Jézus azt mondta a fiatalembernek, hogy adja el javait és adja a pénzt a szegényeknek, majd kövesse Őt. A férfi szomorúan odébb állt, mert nagyon nagy vagyona volt. Ebben a konkrét esetben az ember vagyona megakadályozta őt abban, hogy Jézust kövesse. Jobban szerette a pénzét, mint Jézust.

Miközben a zsoltárok és a példabeszédek gyakran beszélnek a javak előnyeiről és a szegénységgel járó küzdelemről, a Biblia egyértelműen beszél arról, hogy a szegénység és a gazdagság egyaránt lehet Isten akarata és áldása. Jézus viszonylagos szegénységben élt, Salamont viszont jelentős vagyonnal áldotta meg. Dávid király szerény körülmények között kezdte és gazdagon halt meg. Az apostolok követték Jézust az üldöztetésben és a halálba. Nem voltak gazdagok, de amijük volt, azt megosztották Krisztussal és másokkal. 1 „Találkozik a gazdag a szegénnyel: mindegyiket az ÚR alkotta.“ 2

Az ember sokszor áldásként tekint a gazdagságra és átokként a szegénységre. Isten terve ennél sokkal összetettebb és a gazdagságot és a szegénységet egyaránt használja, hogy véghezvigye akaratát. Nem szabad abba a hibába esnünk, hogy a gazdagságot tekintjük Isten egyetlen áldásának, hanem legyünk elégedettek bármilyen körülményben vagyunk, tudva, hogy Isten áldásait nem a vagyonunk határozza meg, hanem egy olyan királyságban teljesednek be, ami nem e világból való.


  1. Lásd: Lukács 18:28
  2. Példabeszédek: 22:2