Tizenkét éven át dolgoztam szabadúszóként egy olyan projekt számára, ami fontos volt számomra. Bizonyos változások miatt azonban a projektet le kellett zárni. Szinte érezhető az űr a gyomromban, miközben próbálom kitalálni, hogy hogyan tovább.
Őszinte leszek: még nem tudom.
Néhány dolgot azonban már most is tudok:
Csaknem négy évvel ezelőtt a társasházunk közös képviselője nyugdíjba vonult, így állása megüresedett. A lakók végül egy külsőst bíztak meg a ház ügyeinek intézésével, de rövid idő után rájöttünk, hogy nem voltunk elégedettek a munkájával. Mivel hirtelen nem találtunk senkit, aki átvehetné a helyét, ideiglenesen elvállaltam a ház vezetését, mivel éppen nem volt állásom. Még egy közös képviselői tanfolyamot is elvégeztem. Elsőre kicsit ijesztő volt 52 évesen új karrierbe kezdeni, és időnként azt kérdeztem magamtól, hogy mégis mit csinálok, de végül nagyon megszerettem a munkát.
Tavaly lehetőségem adódott, hogy a dietetika területén dolgozzak. Így ismét új dolgokat tanultam és ismét keményen dolgoztam, hogy második karrieremben is sikeres legyek. Most pedig nemcsak az egészségük vagy jó fizikai állapotuk terén segítek az embereknek, hanem lelkileg is. Imádkozom értük, bátorítom őket és megpróbálom az ő helyzetükbe képzelni magam, hogy jobban megértsem őket.
Az elmúlt néhány hónapban így két munkám is volt, plusz ott volt még a szabadúszós tevékenység is, így sokat tanultam a szervezés és időbeosztás terén, illetve megtanultam Isten útmutatását keresni az egyszerű dolgokban.
Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer itt kötök ki, de éreztem, hogy az Úr áll mögötte és hogy követnem kell a vezetését. Így most, amikor az a rossz érzés megjelent a gyomromban, emlékeztettem magam, hogy milyen sok lehetőséget adott korábban az Úr és, hogy mindig egyre jobb ajtókat nyitott számomra.
Nem tudom, hogy sikerül-e megvalósítani minden célomat, de most már nem aggódom, mert tudom, hogy ki van velem próbálkozás közben.