Egy tökéletes nap

A mai nap tökéletes volt! Nem a lustálkodás vagy az elvégzett munka mennyisége, de még csak nem is a problémamentesség szempontjából volt az. Mégis olyannyira tökéletes volt az első percétől az utolsóig, hogy muszáj végigmennem minden aspektusán, hogy rájöjjek mi is tette azzá. Talán így gyakrabban fordul majd elő.

Korán keltem és egy két mérföldes sétával köszöntöttem a napot, miközben megköszöntem Istennek a szeretteimet, akikért imádkoztam is séta közben. Ezután olvastam az Igét, elmélkedtem az olvasottakon és imádkoztam, hogy részemmé válva meghozza bennem a szükséges változást. Hallgattam egy kis keresztény zenét és hagytam, hogy az inspiráló szavak felemeljék lelkem, miközben figyeltem az ablakomban lógó prizmát, amint gyönyörű szivárványt vetett a falakra.

Reggeli után megterveztem a következő iskolaévet és megrendeltem az iskolai anyagokat, tankönyveket az otthoni oktatással tanított diákjaimnak, majd segítettem nekik elsős, hetedikes és kilencedikes anyagaikkal. A délelőtt ezzel be is telt, de érdekes módon egy csepp stressz nélkül. A Jézussal töltött idő igazán megérte.

Mire végeztem a zöldségek összegyűjtésével a kertben a közös ebédhez, kezdtem elfáradni, de hálát adtam Istennek a bőséges termésért. A kezeim szorgosan dolgoztak, de a gondolataim messze jártak. Jézus lábainál ültem és élveztem társaságát. Pont erre volt szükségem.

Miközben elszaladtam egy rövid időre néhány ügyet elintézni, lágy klasszikus zenét hallgattam. Egyszerűen felvettem a forgalom ütemét a szokásos feszültség nélkül. Egy idős férfi elég lassan kanyarodott be előttem, ami néhány sofőrt láthatólag idegesített, de én csak imádkoztam érte és tetszett, hogy idős kora ellenére még mindig képes volt vezetni.

Miután hazaértem válaszoltam néhány emailre, visszahívtam néhány embert, átszaladtam az egyik szomszédhoz, vacsorát főztem, takarítottam és egy kis időt töltöttem kamasz fiammal. Néha aggódom miatta, de miközben egymás mellett ültünk és beszélgettünk, ő pedig megosztotta véleményét, aggodalmait és álmait, Jézus segített, hogy lássam milyen kedves és mély fiam van, amit néha hajlamos vagyok elfelejteni.

A férjemmel még egy esti sétára is elmentünk. Kézen fogva haladtunk, miközben néztük ahogy a naplemente levendulaszínűre és rózsaszínre festi a felhőket és számba vettük áldásainkat.

Tudom, hogy nem várhatom minden naptól, hogy tökéletes legyen, de tudom, miként növelhetem ennek esélyeit: Időt kell töltenem Jézussal és gondolataimat ráirányítva megújítani Vele való kapcsolatomat nap közben.