A Biblia sokat beszél arról, hogy mi lehet az ember életének célja. Salamon királyt a Biblia korának legbölcsebb embereként említi, 1 aki rájött, hogy mennyire hiábavaló csak a földi dolgoknak szentelni az életünket. A Prédikátor könyvében így foglalja össze véleményét: „Mindezt hallva a végső tanulság ez: Féld Istent, és tartsd meg parancsolatait, mert ez minden embernek kötelessége!“ 2
A 73-as Zsoltár szerzője, akit Aszáfnak hívtak, leírja, hogy miként kereste az értelmet az életében, miután látta, hogy a gonoszok látszólag gondtalanul élvezték az életet. Végül rájött, hogy Isten barátjának lenni a legnagyobb áldás a világon. Így ír erről: „De nekem olyan jó Isten közelsége!“ 3
Persze ez csupán az érem egyik oldala.
Noella nővér, egy bencés rendi apáca, aki molekuláris és sejtbiológus doktor is egyben, és egy Fulbright ösztöndíj segítségével tanulmányozta a francia sajtokat, egyik beszédében lelki életét a francia sajtok késztéséhez hasonlította. Miközben keresztény növekedésünk részben az imán és Isten Igéjének tanulmányozásán keresztül valósul meg, Noella nővér szerint a munka és a keresztény szolgálat is fontos része a tanulásnak, amit a bencések mottója is erősít: ora et labora, vagyis imádkozz és dolgozz.
Miközben egyértelmű, hogy a lelkiek nagyon fontosak, az Activated magazin e havi számában a keresztény mindennapok gyakorlati aspektusával foglalkozunk.
Albert Barnes a következőket mondta erről: „Ha másképp nem vagyunk képesek jót cselekedni, ha szegények és tanulatlanok vagyunk, az életünkkel akkor is jót tehetünk. Egyetlen őszinte és alázatos keresztény sem él hiába. Éjjel a leghalványabb fény is hasznos.“