Isten gyakran metaforákkal és hasonlatokkal illusztrálja a Vele való kapcsolatunkat a Bibliában – ilyen képek például a pásztor és a juhok (János 10:7-15), apa és gyermeke (2Korinthus 6:18), a szőlőtő és ágai (János 15:1-5), a menyasszony és vőlegény (Ézsaiás 62:5).
Az elemzők véleménye szerint a Biblia, bár 66 könyvet tartalmaz, következetesen egybefüggő témája miatt valójában egyetlen írás. Ez egy szerelmi történet, és mint minden hasonló történetnek, ennek is van kezdete, megtalálhatóak benne a hullámvölgyek, és egy drámai levezetéssel zárul.
A szerelmi történet tényleg “a kezdetek kezdetén” kezdődik, amikor Isten megteremtette az első férfit és nőt, Ádámot és Évát. Pontosan olyannak formálta meg őket, amilyennek akarta, majd beléjük lehelve az élet leheletét, megcsodálta kezei munkáját: “Ez nagyon jó!”
Sajnos, az első emberpár úgy döntött, hogy elutasítja Istent és ahelyett, hogy egy örökké tartó, tökéletes és szerető kapcsolatban éltek volna Vele, az önzés és a bűn útját választották. Isten hiába teremtette az embert egy bensőséges kapcsolatra, Nélküle a magány, a zűrzavar és a fájdalom is része lett az életnek. Az évezredek során mindenféle dolgot kipróbáltunk, hogy visszaszerezzük azt a beteljesedett érzést, amit ez az elveszített közelség nyújtott, de semmi sem volt képes azt pótolni.
Végül, bár mi fordítottunk hátat Istennek, Ő az, Aki a megbékélést kezdeményezte. A szeretetéből kifolyólag tudta, hogy csupán egyetlen megoldás létezik, ezért úgy döntött, kerüljön bármibe is, a saját Fiát küldi el, hogy visszavezessen Hozzá.
Mit jelent ez számunkra? Azt jelenti, hogy a kereszténység nem csupán csak egy vallás, szabályok és szertartások sorozata. A kereszténység egy személyes kapcsolat – és nem is akármilyen! A Biblia olyan házassághoz hasonlítja, amit a közelség, a tisztaság, a nyílt és őszinte kommunikáció, a közös remények és vágyak tartanak össze. A Biblia azt mondja nekünk: “Mert férjed a te Teremtőd, seregeknek Ura az Ő neve” (Ézsaiás 54:5). Egy másik vers pedig így szól: “… hogy legyetek máséi” (házasodjunk Hozzá – az angol Jakab király-féle Biblia fordítása szerint), “azéi, aki feltámadt a halottak közül [Jézus], hogy gyümölcsöt teremjünk Istennek.” (Róma 7:4)