Az izraeli Kapernaum városában élt a római hadsereg egy kiemelkedő tisztje, a helyőrség századosa. Embereivel már szolgálatának kezdetétől figyelték Jézus tevékenységét. Kötelességük szerint meg kellett bizonyosodniuk arról, hogy ez a galileai ember nem tesz és nem mond olyasmit, amivel egy Róma elleni lázadást szíthatna. A százados, miután időről időre hallotta Jézust, ahogy Isten országáról és szeretétről tanította az embereket, tisztelni kezdte Őt, és biztos volt benne, hogy az ország, amiről beszélt, aligha jelent fenyegetést Rómára nézve.
Egy nap, nagyon beteg lett a százados egyik szolgája, és már haldoklott. Látva, amit Jézus a betegekért és bénákért tett, eltűnődött: “Vajon, meg tudná gyógyítani a szolgámat is?” Római létére azonban, hogyan fordulhatott volna ő egy zsidóhoz segítségért? A legtöbb zsidó megvetette a császár seregeit. Azon tanakodott, hogy ez a Jézus, akit az emberek iránti szeretetéről és gondoskodásáról ismertek, hajlandó lenne-e segíteni annak is, akit a zsidók egyébként ki sem állhattak?
“Bizonyára felkereshetném a zsidók véneit, akik nagy tiszteletben állnak” – gondolta – “volt már velük dolgom. Talán ők beszélhetnének helyettem Jézussal.” A vének, akik hálásak voltak a századosnak a népüknek tett szívességekért, elmentek, és elmondták Jézusnak a százados kérését, mondván: ” Méltó, hogy megtedd néki; Mert szereti a mi nemzetünket, és a zsinagógát is ő építtette nékünk.” (Lukács 7:3-5).
“Jézus tehát elméne velök. Mikor azonban már nem messze volt a háztól, eléje küldé a százados néhány jó barátját, izenvén néki: Uram, ne fáraszd magad; mert nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jőjj; A miért is magamat sem tartottam érdemesnek arra, hogy hozzád menjek: hanem csak szóval mondd, és meggyógyul az én szolgám. Mert én is hatalom alá vetett ember vagyok, és vitézek vannak alattam; és ha az egyiknek azt mondom: Eredj el, elmegy; vagy a másiknak: Jövel, eljő; és ha szolgámnak szólok: Tedd ezt, azt teszi.” (Lukács 7:6-8)
Jézus elcsodálkozott ezeket a szavakat hallva, és ezt mondta az őt követőknek – “Mondom néktek, ilyen hitet Izráelben sem találtam!” – Ime, ott állt egy római katona, egy kiváló tiszt, aki elhitte, hogy Jézus képes meggyógyítani a szolgáját a távolból. És pontosan ez is történt!
A Biblia szerint, abban a pillanatban, amikor Jézus megdicsérte a századost a nagy hitéért, a szolgája azonnal meggyógyult. “Eredj el, és legyen néked a te hited szerint. És meggyógyult annak szolgája abban az órában.” (Máté 8:13)
A Bibliában található igaz történelmi beszámolók ma is csodálatos üzenetet tartalmaznak számunkra Isten Fiáról. A csodák napjai nem múltak el! Isten még mindig azon van, hogy átalakítsa az emberek életét. Jézus ugyanolyan valóságos, mint valaha. Isten él, és ugyanolyan erőteljesen munkálkodik azok között, akik bíznak benne, mint valaha. Azt mondja –”Mert én, az Úr, meg nem változom” (Malakiás 3:6) és “Jézus Krisztus tegnap és ma és örökké ugyanaz.” (Zsidókhoz írt levél 13:8)