Még kislány voltam, amikor egy orvosi rendelő várótermében először kezembe vettem egy Bibliát. Kinyitottam, rögtön az elejétől elkezdtem olvasni, és Káin és Ábelnél, a történelem első gyilkosságánál ott is hagytam. Nagyon ijesztő történet volt ez az én kisiskolás elmém számára. Később, tizenévesként újra belevágtam, ám ezúttal úgy döntöttem a végéről kezdem, és így a Jelenések könyvét olvastam. “Micsoda furcsa dolgok!” – gondoltam, és ugyanolyan értetlenül, mint addig, ismét otthagytam a könyvet.
Egy nagyon tanácstalan fiatal nőként kezdtem a főiskolát, amikor kaptam ajándékba egy könyvecskét János evangéliumából Krisztus életéről és tanításairól. Pár nap alatt elolvastam, és mire a végére jutottam, csodálatos módon valami átalakult a lelkemben.
Végre találtam egy olyan részt – ráadásul nem is a Biblia elején, vagy a végén, hanem valahol a közepén – amit megértettem! Nem hétköznapi szavak voltak ezek. Jézus “Léleknek és életnek” nevezte őket, 1 melyeknek hatalmuk van átformálni a szíveket.
Később megtudtam, hogy a Biblia valójában nem egy könyv, hanem inkább könyvek gyűjteménye. Az Ószövetségben történelmi, költői és prófétai könyvek találhatók, míg az Újszövetség tartalmazza az evangéliumokat, a korai egyház történetét, levélgyűjteményeket, és végül egy prófétai könyvvel zárul. Egyes írások a történelemről oktatnak, mások tanító jellegűek, megint mások inspirálóak vagy áhítatosak.
Az evangéliumok tanulmányozása után készen álltam arra, hogy újra az elején, az Ószövetségnél kezdjem. Meglepett , hogy ugyanaz a szál szövi át mind a két részt, ahogy Isten türelemmel, megbocsátással és szeretettel fordul az emberekhez. “Örökkévaló szeretettel szerettelek téged, azért terjesztettem reád az én irgalmasságomat.” 2 Olyan ígéreteket találtam, amilyeneket Józsué kapott: “Légy erős és bátor. Ne félj, és ne rettegj, mert veled van Istened, az Úr mindenütt, amerre csak jársz.” 3 – vagy, amit Ézsaiás: “Saját füleddel hallhatod a mögötted hangzó szót: Ezen az úton járjatok, se jobbra, se balra le ne térjetek!” 4 Valami azonban mégis hiányzott.
Ekkor jött Jézus, és végre összeállt a kép és az összes puzzle darab a helyére került: a kereszten tett áldozatával lehetővé tette, hogy megbékélhessünk Istennel, bűneink megbocsáttasanak, és Isten gyermekeivé válva örökké tartó helyünk legyen a mennyben.