Most is emlékszem a napra. A 80-as évek elején, kamasz éveimben jártunk, és éppen a kocsi hátsó ülésén ültem. Az egyik piros lámpánál valaki a szüleim kezébe nyomott néhány szép színes posztert, azzal, hogy olvassuk el, a szüleim pedig hátraadták nekem. Később megálltunk valahol, hogy a szüleim elintézzenek valamit, engem pedig egy rövid időre magamra hagytak az autóban. Mivel nem volt jobb dolgom, kézbevettem és nézegetni kezdtem a posztereket. Az első oldalukon képek voltak, hátul pedig üzenet a megváltásról Jézusban és az örök életről.
Mivel hindu családban nőttem fel, viszonylag tisztában voltam a spirituális és vallásos dolgokkal. Volt néhány kedvenc istenségem a hindu istenek között, akikhez szívesen imádkoztam, de más vallások is érdekeltek, mint például a buddhizmus vagy az isztlám. A megváltás, mint ajándék keresztény koncepciója azonban teljesen új volt számomra.
A poszter hátoldalán egy ima is volt, hogy segítséget nyújtson, ha valaki úgy döntött, behívja Jézust a szívébe. Elképzelni se tudtam, hogy egy ilyen monumentális dolog, mint a megváltás, ilyen egyszerűen megszerezhető legyen, de úgy gondoltam, hogy abból nem lesz baj, ha kipróbálom. Az ima elmondása után hihetetlen békét éreztem és minden kétségem és szkepticizmusom elszállt.
Azon a napon életem legnagyobb kalandja kezdődött. Ez volt első találkozásom Istennel, aki ezt a csodálatos világot és mindent, ami benne található, teremtette.
Volt idő, amikor akaratos voltam és nem akartam elismerni Isten jelenlétét, és nehéz időket is megéltem, amikor nem éreztem annyira a közelségét, amennyire szerettem volna. De mindezek közepette Isten mindig ott volt, amikor szükségem volt rá és megáldott feltétel nélküli szeretetével. A Biblia azt mondja, hogy „hitben járunk nem látásban.“ [ [Korinthus 5:7]] A keresztény út egy olyan mindenható, szuverén, szerető Istenbe vetett hit útja, aki értelmet akar adni az életünknek. A Jézusba vetett hitben töltött évek során számtalanszor bebizonyította ezt számomra. Ő az én legjobb és legőszintébb barátom.