Nemrég a jól ismert író, tanácsadó és lelkipásztor, Tim Keller életéről olvastam, akinek gyökeresen megváltoztatta a mindennapjait, hogy 2020 májusában negyedik stádiumú hasnyálmirigyrákot diagnosztizáltak nála. Csodáltam a hátralévő idejére vonatkozó nyilatkozatát és a betegséghez való hozzáállását, amikor közölték vele, hogy ezt nem fogja túlélni.

Megkérdezték Dr. Kellert: “Melyek azok a dolgok, amelyekre összpontosítani akar, figyelembe véve, hogy milyen rövid időt jósolnak neki? És ezek közül, mi áll a lista élén?” – Válasza pedig a következő volt:

Leginkább arról ismernek minket a feleségemmel, Kathy-vel, hogy mindig együtt dolgozunk. Sok tekintetben olyanok vagyunk, mint akiket csípőnél egybekötöttek.

Rögtön a rák diagnosztizálása után rájöttünk, nem szeretnénk úgy érkezni meg az életünk végéhez, hogy nem próbáltunk meg javítani a házasságunk azon pontjain, amik jobbak is lehetnének.

Kathy úgy érezte, néhány témáról nem tud velem beszélni, mert rosszul reagáltam, ha szóba hozta, így idővel felhagyott a próbálkozással. Azóta azonban történt egy áttörés, és úgy tudunk bszélni, foglalkozni ezekkel a dolgokkal, ahogy korábban sohasem. 1

Tim Keller szavai nagy hatással voltak rám – ha ő, a rák árnyékában képes arra, hogy a házassága javítását az egyik legfontosabb céljává tegye, mennyivel inkább képesnek kellene lennünk erre a saját kapcsolatainkban.

Egy másik lenyűgöző történet egy válófélben lévő férfiről szólt. Ő és a felesége már mindent megpróbáltak, de látszólag semmi sem működött. A férj azonban szerette a feleségét, és vele akart maradni.

Azt találta ki, hogy minden nap megkérdezi, mit tehetne a kedveséért, hogy aztán mindent megtegyen annak érdekében, hogy teljesítse kérését. Az első alkalmakkor, amikor megkérdezte – “Drágám, mit tehetnék ma érted?” – a lány azt hitte, a férfi csak viccel, ezért úgy döntött, próbára teszi. Időigényes, nagy házimunkát adott neki, mint például a garázs kitakarítása vagy a kert rendbetétele. Amennyire csak lehetett, meg akarta nehezíteni a férje dolgát, mivel nem gondolta, hogy valóban végigcsinálná, amit kért.

A férfi azonban kitartott, és másnap is megkérdezte tőle, mit tehetne érte, majd szivét lelkét belevetve elvégezte a kapott feladatot. A lány kezdte elhinni, hogy a férfi valóban elszánt, hogy meggyőzze őt a szerelméről. Ezáltal végül megmenekült a házasságuk, mert a férfi hajlandó volt olyan tetteket végrehajtani, amelyek a szerelme kézzelfogható kifejezésére szolgáltak.

Amikor Isten áll a házasságunk középpontjában, és Ő a legfontosabb személy a kapcsolatainkban, az Ő szeretete egységet teremt közöttünk. Amikor az Ő szeretete motivál bennünket, akkor tudhatjuk, hogy tetszünk Neki, még akkor is, ha a partnerünk válasza nem mindig az, amit remélnénk.

Szeretetet adni nem olyan, mint egy szerződés, aminek a célja, hogy cserébe megkapjuk, amit akarunk. A szeretet egy ajándék, amelyet szabad elhatározásunkból adunk, anélkül, hogy viszonzást várnánk. Néha elvárjuk, hogy partnerünk viszonozza, amit érte teszünk. Azt akarjuk, hogy a kedveskedésünkért cserébe ő is tegyen valami szépet és jót értünk. Sokszor ez meg is történik, mert a szeretet szeretetet szül, de nem biztos, hogy a viszonzás úgy és akkor érkezik vissza hozzánk, ahogyan, vagy amikor reméljük.

Ha az motivál bennünket, amit visszavárunk, akkor nem igazi szeretetben adunk. Gondoljunk csak bele Jézus szeretetének példájába; mindent odaadott értünk, annak ellenére, hogy tudta, sosem lennénk képesek mindazt viszonozni.

  1. Tish Harrison Warren, “How a Cancer Diagnosis Makes Jesus’ Death and Resurrection Mean More,” New York Times, 2022. április 10. ↑