Mit tehetsz, amikor az élet viharai nagyobbak, mint amivel képes vagy megbírkózni; amikor a szél és a hullámok akkora erővel csapkodják a reményeidet és az álmaidat, hogy azok darabokra törnek; amikor úgy érzed, mindenfelé falakba ütközöl, és már nincs hova fordulnod?
Az élet gyakorta olyan helyzetet teremt, ahol nem mi választjuk meg a csatát. A csata választ minket! Ezek a tapasztalatok azonban döntés elé állítanak bennünket. Döntenünk kell, hogy harcolunk-e a győzelemért, a győzelemnek akár csak a reménysugaráért, a hitért, hogy lehetséges, vagy átadjuk magunkat a keserűségnek, a depressziónak, a haragnak és a kétségbeesésnek.
Néhány évvel ezelőtt az egyik fiúnknál leukémiát diagnosztizáltak – ez a megdöbbentő hír szinte teljesen kihúzta lábam alól a talajt. Közel két év kemoterápia után az orvosok közölték, hogy a kezelés nem hatékony, a fiúnk elveszíti a rák elleni harcot, és már csak hat hete van az életre. 16 éves volt.
“Idővel majd elfogadod” – mondták. “Gondolkodj pozitívan.” “Próbáld meg elfoglalni magad.” “Keress valakit, akivel megbeszélheted.”
Tudtam, hogy jó szándékú megjegyzések voltak ezek, de hamar rájöttem, hogy nem segít megbirkózni a problémával, ha csak robotpilótára kapcsolok, kemény munkába vágok, vagy megpróbálom az érzelmeimet az elmém legtávolabbi zugába rejteni. Amikor aztán beismertem, hogy nem vagyok elég erős, hogy megbírkózzak a fájdalmakkal, és véget vessek az önpusztító gondolatok spiráljának, akkor végre felcsillant a reménysugár a kétségbeesésem horizontján.
Letérdeltem, és kértem Istentől egy stratégiát, egy kézzelfogható tervet, ami segíthet. Amint a köd végre felszállt, elkezdtem bibliai ígéreteket másolni a naplómba, vagy kiragasztottam őket a tükörre.
Ez egy folyamat volt, aminek során hamarosan megtapasztaltam Isten Igéjének gyógyító hatását, és lassan minden új megvilágításba került. Felcsillant a remény, és még a viszontagságok és veszteségek ellenére is képes lettem megpillantani a lehetőségeket. Például, ajándékként éltem meg, hogy együtt tudtam érezni másokkal, akik hasonlóan elveszítették szeretteiket. Életem mélypontja, és más hasonló időszakok megerősítették a hitemet, és segítettek azzá válnom, akinek Isten megtervezett.