„Pásztorok tanyáztak azon a vidéken a szabad ég alatt, és őrködtek éjszaka a nyájuk mellett.“ — Lukács 2:8
Gyerekkoromban kedvenc képeim Jézusról azok voltak, amik a Jó Pásztorként ábrázolták Őt, aki a vállán visz egy bárányt. Ha hozzám hasonlóan gondolkozol, valószínűleg te is azt gondoltad, hogy a pásztorok, akik Jézus születésének éjszakáján a nyájaikat őrizték, a társadalom megbecsült, tiszteletreméltó tagjai voltak, akinek lehetett adni a szavára. Különben miért bíztak volna rájuk az angyalok egy ilyen fontos üzenetet Isten várva várt Fiának érkezéséről?
A tények kicsit eltérnek a sokak által elképzelt képtől. Bizonyos történészek szerint az első századbeli Palesztinában élt pásztorok a társadalom aljának számítottak. A farizeusok sokszor egyszerűen „bűnösként“ utaltak rájuk, ami egy lekicsinylő, sértő kifejezés volt annak érzékeltetésére, hogy hitvány, rituálisan tisztátalan emberekről van szó. Egész életüket az állatok közt töltötték, sokszor a szabad ég alatt aludtak, miközben kosz, trágya és betegség vette körül őket. Úgy tűnik még arra sem voltak méltóak, hogy áldozatot mutassanak be Istennek.
Az ember korlátolt perspektívájából nézve úgy tűnt, hogy Isten a társadalom kivetettjeit küldte saját Fia fogadóiként, és születésének hírvivőjeként azok számára, akik hajlandóak voltak meghallgatni őket. Mai viszonyokra lefordítva ez olyan, mintha az angyalok kara egy rakás guberálónak jelent volna meg. Isten azonban az emberek szívét nézi. Nem érdekli, hogy mi a foglalkozásuk vagy hogyan öltöznek.
A Biblia azt mondja, hogy a pásztorok szaladtak a kisdedhez. Biztosan nem fürödtek meg előtte vagy váltottak tiszta ruhát, ami valószínűleg nem is volt nekik. Elmentek sietve, ahogy voltak, egyenesen a Megváltó elé. 1 El tudjuk képzelni milyen izgatottan mesélhettek tapasztalatukról Máriának és Józsefnek, érezve a pár szeretetteljes elfogadását.
Miért választotta Isten pont a pásztorokat? Miért ajánlaná fel ezt a felbecsülhetetlen megtiszteltetést a társadalom szemében méltatlan embereknek? Talán azért, mert tudta, hogy tiszta és egyszerű hittel hisznek majd abban, amit látnak. Talán azért, mert tudta, hogy számíthat rájuk, hogy azonnal és lelkesen sietnek majd Isten újszülött Fiához.
Nemcsak megtiszteltetést kaptak Istentől, hanem azt a feladatot is, hogy elvigyék a Jóhírt másoknak. Azzal, hogy másoknak is elmesélték a Megváltó megszületését 2 a pásztorok lettek az első Keresztény misszionáriusok.