A barátommal minden karácsonykor ajándékcsomagokat készítünk két közeli nevelőotthon árváinak. Rengeteg örömet jelent számunkra ez a tevékenység, hiszen mindketten távol élünk a gyerekeinktől.
A nappalimban zajlott a munka – mindenki csomagjába tettünk egy piperecikket, egy törülközőt és valamilyen karácsonyi édességet.
A munka végeztével elégedetten néztünk körül, és akkor vettük észre, hogy mindenből maradt egy darab.
“Vidd el őket” – mondta Ira, a barátom.
“Ne mondd már” – nevettem – “nekem nincs rá szükségem.” – s ezzel a felesleges cuccok ott maradtak a dohányzóasztalon.
Bedobozoltuk a csomagokat, és bepakoltuk őket Ira autójába, hogy elvigye a gyerekeknek.
“Micsoda boldogság lesz majd” – gondoltam, miközben mosolyogva búcsút intettem.
Még aznap este, miután kiszállításra került az összes ajándék, üzentet kaptam az egyik nevelőtől. – “Csak szólok, mióta utoljára itt jártál, érkezett egy új fiú.”
“Jaj, ne! Egy csomaggal kevesebb lesz! Szegény gyermek!” – gondoltam, de ahogy megfordultam, megláttam a maradékot az asztalon.
S valóban, mindenből pontosan egy maradt! Így gyorsan összeállítottam még egy ajándékcsomagot, és el is küldtem az otthonba. “Elképesztő!” – gondoltam. – „Jézus végig tudott az új fiúról, csak arra várt, hogy hozzánk is eljusson a hír! Istennek ez az egy fiúcska is annyira fontos volt, hogy gondoskodott róla, nehogy kifelejtődjön.”
Hatalmas szeretete mindannyiunk számára akkora, hogy megmentésünkre elküldte egyszülött Fiát.
Erről szól a karácsony! – Nem az ajándékokról, az ünneplésről, vagy akár arról, hogy mit tehetünk másokért. A karácsony Isten szeretetéről szól, egy olyan szeretetről, amely annyira személyes, hogy egyetlen emberről sem feledkezik meg, még egy árváról sem.