Bár tanúságtételednek nincs mindig azonnal érzékelhető hatása, Isten megígérte, hogy az Ő Igéje „nem tér vissza hozzá üresen, hanem véghezviszi, amit akar.” (Ézsaiás 55:11 RUF) Lehet, hogy ebben az életben nem mindig láthatod meg, hogy az általad ültetett igazság magjai miképpen és mikor eresztenek gyökeret a szivekben, sőt azt sem tudhatod mindig, hogy egyáltalán megerednek-e. Mindezek ellenére, akinek bizonyságot teszel, részben mindig annak köszönhetően találja meg az Urat, amit mondtál neki. Talán pont a tanúságtételed tette hajlandóbbá a szívét, hogy később elfogadja egy másik keresztény tanúságát, vagy megértse, amit olvas vagy hall az evangéliumról.
Nem várhatjuk el, hogy minen esetben mi legyünk a vetők és az aratók is, mert az Úr azt mondta, hogy van, aki vet, és van, aki öntöz, de „az Isten adja a növekedést”. (1Korinthus 3:6-7) Néha mi lépünk be mások munkájába, hogy megosszuk az örömhírt, míg néha mások veszik át, amit mi kezdtünk el. Előfordul, hogy olyan emberekkel találkozunk, akik hosszú előkészületek során jutottak el arra a pontra, hogy átadják az életüket az Úrnak. A mi szerepünk éppen abban a stratégiai pillanatban történik, amikor már készen állnak arra, hogy befogadják Jézust, és mi pedig mindannak köszönhetően arathatunk, amit mások vetettek és öntöztek.
Valakinek a folyamat kezdeti szakaszában lépünk be az életébe, mint vetők, és mi lehetünk, akik elhintjük az evangélium magját. Máskor mi öntözhetjük a magot, amit valaki más plántált. Kérdésekre válaszolunk, megosztjuk Jézus szeretetét, miközben a Szentlélek az így kapott tanúságtételen keresztül tovább munkálkodik a szívekben. Még akkor is, ha soha többé nem találkozunk az illetővel, az Úr használni fogja mind azt az Igét és szeretetet, amit átadtunk, hogy magához vezesse őket. Amikor pedig végül üdvösségre jutnak, ez a mi odaadó munkánknak is köszönhető, mert megtettük a mi részünket, hogy az Úr szeretetét és üzenetét közvetítsük.