A legtöbb újdonsült édesanya biztosan megérti, hogy semmi sem okoz nagyobb örömet, mint figyelni, hogy mit csinál éppen a kislányom. Arckifejezései, a szemeiből tükröződő izgatottság és kíváncsiság, mindig képes kihozni belőlem az anyai szeretetet. Egy napon ennek kapcsán rájöttem, hogy pontosan ilyen Jézus irántunk való feltétel nélküli szeretete.
Miközben Ashley Elle-t néztem, amint az ágyon ülve nézett rám gyönyörű kék szemeivel, arra gondoltam, hogy hogyan is ne szeretném őt? Persze tipikus hat hónapos babaként folyamatosan izeg-mozog, állandóan összekeni magát, hisztizik, felébreszt az éjszaka közepén és akkor akar enni, amikor én aludnék, de függetlenül attól, hogy mit csinál, soha nem tudnám nem szeretni!
Ekkor eszembe jutott az előző nap, amikor nagyon elcsüggedtnek éreztem magam és úgy éreztem nagyon távol vagyok Istentől. Annyi hibát követtem el! Úgy éreztem Isten már biztosan nem szeret. Amikor azonban kislányom szemébe néztem és az Úr beszélt a szívemhez. Azt mondta, hogy „Hogyan is tudnálak nem szeretni? Miért is fordítanék hátad neked vagy hagynálak magadra? A szívem öröme vagy! Nem vagy tökéletes és néha összekuszálod a dolgokat, de ez része a növekedésnek. Irántad való szeretetem állandó és sohasem változik. Ne aggódj, mert mindig a kislányom maradsz!“
* * *
Valami nagy, végtelen, Isten felé mutató tett után kutatva nem kell messzire mennünk. A legnagyobb mélységet és az örökkévalóság legtisztább képét egy kisbaba arcán láthatjuk, amint álmából felébred reggel és vidáman gőgicsél, csupán azért, mert a nap felkelt és rásüt bölcsőjére. —Vincent van Gogh (1853–1890)
A gyermekek Isten legnagyobb ajándékai számodra, lelkük pedig a legnagyobb felelősség, amit adhat. Szakíts időt rájuk és tanítsd őket az Istenben való hitre. Legyél olyan ember, akiben bízhatnak. Öreg korodra semmi sem fog ennyire számítani. —Lisa Wingate