Múlt vasárnap egy tévéinterjúban megkérdezték a vendéget, hogy szerinte mire van a legnagyobb szükség a világon. Habozás nélkül azt felete, hogy empátiára. „A világnak több empátiára van szüksége.“
Én valószínűleg habozás nélkül azt mondtam volna, hogy világnak több szeretetre van szüksége, de az ő válasza is tetszett. Ezzel pontosabban tapintott rá a problémára.
Az empátia lényege, hogy az ember a másik helyébe képzeli magát. Az empátia nem ítél informálódás nélkül. Az empátia lényege, hogy minden helyzetnek megvan a maga sajátossága. Az empátia segít, hogy tanácsadás helyett először meghallgassuk a másikat. Az empátia segít, hogy megértsük a másikat és ne ítélkezzünk.
Aztán eszembe jutott Judy, egy régi jóbarát. Első találkozásunkkor megpróbáltam összebarátkozni vele. Nem nagyon reagált a próbálkozásomra. Pár hónappal később végre alkalmunk volt beszélgetni egy kicsit, amikor is elmondta, hogy komoly hátproblémával küzd, ami jelentős fájdalommal jár, így állás és járás közben beszélni sincs ereje. A műtétje és felépülése után végül nagyon jó barátok lettünk. Az esetből megtanultam, hogy ne ítélkezzek elhamarkodottan. Az emberek sokszor olyan dolgokon mennek keresztül, amiket elképzelni sem tudunk. Judy esete jó lecke volt számomra empátiából.
A mai világban, amikor az emberek gyorsan ítélkeznek mások felett a számítógép kijelzőjén át eléjük táruló esetekben, egyre fontosabb az empátia. Amikor bevett szokás ítélkezni vagy rosszat mondani másokról, akikről semmit vagy csak nagyon keveset tudunk, szükségünk van empátiára. Amikor a félelem falakat húz az emberek közé, szükségünk van töb empátiára. Ha azt akarjuk, hogy Jézusnak nagyobb szerep jusson az életünk irányításában, több empátiára van szükségünk.