Tavaly, egy szegény közösséget támogató projektünk alkalmával találkoztunk Bensonnal, egy fiatal szabadúszó riporterrel. Felajánlotta, hogy készít egy pár profi képet a weboldalunkhoz. Egy másik alkalommal arra kért minket, hogy imádkozzunk érte, mert néhány, a gyerekkorában tapasztalt nehézségei még mindig negatív hatással voltak rá. Hadd mondjam el az ő történetét.
Benson egy fiatal pár elsőszülött fia volt, akik egy kis faluban éltek a Viktória-tó partján, Kenyában. Sajnálatos módon a család egyszerű és boldog élete szomorú fordulatot vet, amikor édesanyja meghalt maláriában.
Édesapja újraházasodott, és új feleségének már volt két lánya. Nem sokkal ezután, ahogy az némely afrikai vidéki közösségre jellemző, egy második feleséget is elvett. Annak ellenére, hogy Benson csupán hat éves volt, mivel ő volt az elsőszülött, mostohaanyjai féltékenységből fakadó utálattal és megvetettéssel néztek rá, sőt, kis patkánynak nevezték el.
Egy sikertelen aratás arra késztette a családot, hogy a fővárosba, a Kibera gettójába egy kis putriba költözzenek. Benson édesapja kétségbeesett munkakereséssel töltötte az idejét, és otthon Benson volt az utolsó aki ételt és gondoskodást kapott. A nők gyakran verték, otthon tartották, ahelyett, hogy iskolába küldték volna, hogy takarítson helyettük. Benson tíz éveses elszökött otthonról.
Csatlakozott egy utcai gyerekekből álló kóbor bandához, akik aztán koldulásra kényszerítették. Úgy élt mint egy kitaszított. Az éhség, a gorombaság és elutasítás elől kiútként elkezdett ragasztót szippantani, hogy könnyítsen életén. Három szörnyű év után, kábítószer függőként, alultápláltan majdnem elveszítette az utolsó reményt. A hit apró szikráját, azonban, ha pislákolva is, de életben tartotta az az érzés, hogy Istennek mégis terve van az életére.
Szerencsére, miután apjának sikerült állandó munkát szerznie, megkereste fiát és hazavitte otthonukba. Attól függetlenül, hogy sovány volt és beteges, élni akart, így hamar meggyógyult. Az iskolában egy kedves tanár a szárnyai alá vette és ingyenes különórákat tartott neki, ami lehetővé tette, hogy behozza a kihagyott éveket. Ráadásul a kiváló teljesítménye felkeltette egy jóakaró figyelmét aki támogatta a továbbtanulását. Úgy nézett ki, hogy Benson élete végre sínen van.
Azonban, eddigre apjának feleségeitől 11 másik gyermekük lett, és a felé irányuló hozzáállásuk nem javult. Benson otthoni élete tűrhetetlen lett, és 15 éves korában ismét elszökött otthonról.
Csatlakozott egy táncos színtársulathoz, amiből fizetni tudta a szállását és az étkezését, amíg az középiskolát befejezte. Szerette a focit és a kemény edzések iránti elszántsága kikövezte az utat a nemzeti foci csapatba. Azonban egy hihetetlen balszerencsének köszönhetően, ismét mindent elveszített. Eltörte a lábát, és a szilánkos csonttörés véget vetett az igéretés jövőképnek is.
Haragudott Istenre, és frusztrált volt az életével. Csatlakozott egy csapat kiábrándult munkanélküli fiatalhoz, akikkel kisebb lopásokba keveredett bele. Hosszú hónapok bizonytalansága után, az öngyilkosság gondolata is többször átfutott a fején, de a remény apró fénysugara még ekkor is a szívében maradt.
Miútán a gettóban körbevezetett néhány külföldi fotóst, kapott ajándékba tőlük egy olcsó kamerát. Ekkor fedezte fel a fényképezés iránti szeretetét, és elkezdte lencsevégre fogni az ottani körülmények között megjelenő kemény élet különböző aspektusait. Az aggodalom, félelem és önutálat csapdájába azonban még mindig erősen visszatartotta, amiből keservesen kereste a kiutat.
Ekkor Isten egy újabb mentőövet dobott neki. Tehetsége felkeltette egy segélyszolgálat figyelmét és támogatást nyújtottak neki egyetemi tanulmányaihoz, hogy újságíró és fotóriporter diplomát szerezhessen. Az utazás és a továbbtanulás lehetőségével szabadúszó újságíróként több dokumentumfilmet is készített, melyeket hires TV csatornákon adtak le. Megalálta azt a platformot, ahol fel tudja kelteni a világ figyelmét a marginalizált emberek nehézségeire, ami egyben új életcélt is adott neki.
Legtöbbünknek nem kellett a Bensonéhoz hasonló kudarcokat és próbákat elviselnünk, de megtapasztalhattuk Isten szeretetének, védelmezésének és gondoskodásának megnyilvánulását az életünkben. Talán egy kedves idegen nyújtott segítséget, vagy valami más isteni beavatkozásnak köszönhetően. Attól független, hogy nehéz idők takarják le a szemünket és hitünket, Isten sosem hagy magunkra, mindig támogat az élet megpróbáltatásai, kihívásai közben.